Élete
Munkássága
William Bradford Shockley amerikai fizikus volt. 1956-ban John Bardeen-el és Walter Brattain-al megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „a félvezetőkkel kapcsolatos vizsgálataikért és a tranzisztorhatás felfedezéséért”.
Shockley 1932-ben a California Institute of Technology-n (Caltech) szerzett Bachelor of Science (B.S.) fokozatot. 1936-ban doktorált John C. Slater vezetésével a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT). Ezután a Bell Telephone Laboratories-ba ment, ahol rövid megszakításokat leszámítva 1955-ig dolgozott. B. Clinton Davisson csoportjában. A második világháború alatt radarrendszereken dolgozott, valamint az „Anti-Submarine Warfare Operations Group” vezetőjeként. Részt vett a háború sikerének esélyeiről szóló jelentés elkészítésében, amely állítólag jelentősen hozzájárult az atombombák használatához Japánban. 1945-től az ottani félvezető csoportot Stanley Morgan vegyész vezette. A tagok között volt John Bardeen, Walter Brattain, Gerald Pearson fizikus, Robert Gibney vegyész és Hilbert Moore elektronikai szakértő. 1946-ban vendégprofesszor volt a Princetoni Egyetemen, 1954-ben pedig a California Institute of Technology-n. 1954-1955-ben egy évig az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma Fegyverrendszerek Értékelő Csoportjának igazgatóhelyettese volt.
1955-ben megalapította a Shockley Semiconductor Laboratory-t, a Beckman Instruments új részlegét Mountain View-ban (Kalifornia), hogy továbbfejlessze és gyártsa az új tranzisztorokat és más félvezető eszközöket.
Shockley 1951-től az amerikai hadsereg, 1958-tól pedig az amerikai légierő tudományos tanácsadó állományának tagja volt. 1962-ben az Egyesült Államok elnökének tudományos tanácsadó testületébe nevezték ki, 1963-ban pedig Alexander M. Poniatoff mérnöki professzorrá nevezték ki a Stanford Egyetemen.
Shockley a szilárd anyagok energiasávjain, az ötvözeteken, a vákuumcsövek elméletén, a diszlokációk és a szemcsehatárok elméletén, a ferromágneses doméneken és az ezüst-kloridban található fotoelektronokon dolgozott. A tranzisztor kifejlesztése után (közvetlenül 1947 karácsonya előtt) a tranzisztorfizika különféle vonatkozásain dolgozott.
