Az elmesélt történetek, a feljegyzések és a tanítványai a bizonyíték, hogy Konfuciusz volt az országának egyik legnagyobb gondolkodója, akinek eszméi két és fél évezredre meghatározták a kelet-ázsiai gondolkodást.
Az Öt könyv és a Négy Klasszikus, máig sokan lapozzák fel a konfuciánus kánon műveit, hiszen még a hivatalnokvizsgák tananyagát is ezek képezték, és évszázadokon át ez volt a kínai írástudók alap tanítása. Sokáig tényként kezelték, hogy ő maga állította össze a szöveget az i.e. 6-5 században, de ez nem teljesen igaz.
Nem mondhatjuk egyértelműen, hogy Konfuciusz tanításait vették alapul, ugyanis ma már több feljegyzés bizonyítja, hogy a bölcsességek halála után lettek lejegyezve, a szövegek pedig az ókori bölcstől függetlenül, később alakultak ki.
Az tény, hogy Kína legnagyobb hatású gondolkodója volt, hogy tanítása elengedhetetlenül fontos része a kultúrájuknak, de csak visszaemlékezések tanúsítják bölcsességét, ő maga soha nem írt vagy szerkesztett könyveket.
Az egyetlen írás, mely valóban hozzá köthető egy rövid párbeszéd, mely bölcsességeket, szentenciákat tartalmaz. Ez a “Beszélgetések és mondások” című munka Lun-jü tollából.
A modern filológiai kutatások szerint a szöveg végleges változata csak évszázadokkal később vált teljessé, melyet követői, tanítványai írtak össze, hogy fennmaradjon mesterük útmutatása.
Így valószínű, csak részben tartalmaz Konfuciusztól származó szavakat a mű, de még így is rá hivatkozva beszélnek erről az emberek. Ebből adódóan a többi konfuciánus klasszikusnak sincs több köze az “első Tanítóhoz”.
