Élete
Munkássága
Jan Tinbergen holland matematikus és közgazdász volt. Ragnar Frisch-lel együtt 1969-ben közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott „a gazdasági folyamatok elemzését segítő dinamikus modellek kifejlesztéséért és alkalmazásáért”.
Tinbergen matematikát és fizikát tanult a Leideni Egyetemen. Érdeklődése azonban hamarosan politikai kérdések felé is fordult. Paul Ehrenfest vezetésével 1929-ben írt doktori disszertációjában a matematikai módszereket gazdasági kérdésekkel kombinálta. A matematikai modellezés és az ökonometria úttörője lett.
1929-től 1945-ig a Holland Statisztikai Hivatal munkatársa. Az 1930-as évek elején Amszterdamban, 1933 és 1973 között Rotterdamban is tanított. Ott szerkesztőként dolgozott egy közgazdasági elemzéssel foglalkozó szaklapnál. Az 1930-as évek végén a Népszövetség tanácsadója is volt. 1945 és 1955 között a Centraal Planbureau vezetője volt. Később ökonometriai modelleket épített, többek között az Egyesült Államok számára is. Az 1953-as árvízi katasztrófa után Tinbergent a Delta-bizottságba nevezték ki, amely a Delta-műveket tervezte. 1956-ban Henri Theillal együtt megalapította az Ökonometriai Intézetet. Jan Tinbergen a Holland Királyi Tudományos Akadémia tagja volt. 1960-ban az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiába, 1963-ban az Amerikai Filozófiai Társaságba, 1969-ben a Brit Akadémiába, 1974-ben pedig a Nemzeti Tudományos Akadémiába választották.
Az ökonometriai modellekhez való hozzájárulása elismeréseként Jan Tinbergen Ragnar Frisch mellett megkapta a svéd Riksbank közgazdaságtudományi díját Alfred Nobel emlékére (a „közgazdasági Nobel-emlékdíj” hivatalos neve). Öccse, Nikolaas Tinbergen 1973-ban megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat, bátyja, Luuk Tinbergen pedig a Groningeni Egyetem ökológia professzora volt.
