Nem is hinnénk, hogy az ókori Görögországban milyen elutasítóak voltak a halfogyasztókkal szemben: a rendszeres (és mértéktelen) halevés a tunyaságot, a túlzó fényűzést jelentette számukra – ami érhető, hiszen a friss hal igencsak drága ételnek számított, így csak a gazdagok tehették meg, hogy naponta fogyasszák a tenger gyümölcseit.
Az alábbi szövegrészlet egy korának (Kr. e. IV. század) híres – de Démosthenés nagyságához nem mérhető – szónoka, Aischinés vádbeszédéből való, aki egy Timarchos nevű politikus, állítólagos egykori férfiprostituált ellen indított alkalmassági vizsgálatot (az ügy eredményeként megfosztották polgárjogától a megvádolt Timarchost).
És ez a Timarchos egyáltalán nem vonakodott, hanem beleegyezett, noha nem szenvedett hiányt semmiben, ami a mérsékelt jóléthez kell, hiszen atyjától igen nagy vagyont örökölt — ám ezt mind fölélte, amint azt a beszédem során be fogom mutatni. Mindezt a legszégyenletesebb gyönyöröknek hódolva tette: a halevésnek, a fényűző lakomáknak, az aulosos lányoknak, a kurtizánoknak, a kockázásnak, és más szenvedélyeknek, amelyek közül egyiknek sem válhat rabjává egy nemes és szabad lélek. De ez a mocsok nem szégyellte magát, hanem elhagyta az apai házat, és ahhoz a Misgolashoz költözött, aki nem volt sem atyjának barátja, sem vele egyidős, sem pedig a gyámja, hanem idegen volt, ráadásul idősebb nála, és igencsak féktelen ezekben a dolgokban, Timarchos pedig ifjúságának virágában volt.
Aischinés vádbeszéde Timarchos ellen, 42., ford. Bajnok Dániel
Aischinés és Démosthenés rivalizásának mélységére íme az utóbbi szónok által írt jellemzés az előbbiről: „Ezt az alakot éppenséggel a természet is fenevadnak szánta; nem volt ennek sohasem egy szabad emberhez méltó tette sem, ennek a tragédiajátszó majomnak, ennek a bugris színésznek, ennek a világcsúfja szónoknak!” Démosthenés: A koszorú, 242., ford. Gyomlay Gyula.
Ajánlott olvasmány:
Bajnok Dániel: Aischinés vádbeszéde Timarchos ellen; doktori disszertáció, 2014
