Jelenleg a Krakatau, más néven Krakatoa, egy kaldera a Szunda-szorosban, Jáva és Szumátra szigetei között, az indonéz Lampung tartományban. 1883-ban a Krakatau csak egy kicsi, lakatlan sziget volt, körülbelül nyolc kilométer hosszú és öt kilométer széles. Két csúcsa volt, amelyek közül a magasabb a Krakatau-csúcs 838 méter magas volt. A szomszédos földön is vulkáni kúpok vannak; némelyikük aktív, némely szunnyadó és mások kialudtak.
Jelenleg a kaldera egy vulkáni eredetű szigetcsoport (Krakatoa szigetcsoport) része, amely négy szigetből áll. Kettő, a Lang és a Verlaten, egy korábbi vulkánkitörés maradványai, amelyek jóval a híres 1883-as kitörés előtt pusztultak el. Egy másik, a Rakata, az 1883-as kitörésben elpusztult sokkal nagyobb sziget maradványa.
1927-ben a negyedik sziget, Anak Krakatau, vagyis „Krakatau gyermeke” emelkedett ki az 1883-ban kialakult kalderából. A 20. század vége óta új kitörési tevékenység zajlik, 2018 decemberében volt egy hatalmas összeomlás, ami cunamit okozott.
A Krakatau 1883-as, a VEI skálán (vulkánkitörési index) 6-os fokozatú, ultra-plíniuszi kitörése május 20-án kezdődött és augusztus 27-én, hétfőn késő délelőtt érte el a csúcspontját, amikor a Krakatau sziget és a környező szigetcsoport több mint 70%-a megsemmisült, kalderává omlott össze.
Ez volt az írott történelem egyik leghalálosabb és legpusztítóbb vulkáni kitörése. A robbanást 3110 kilométerre is hallották Perthben, Nyugat-Ausztráliában és 4800 kilométerre, a Mauritiushoz közeli Rodriguesben. A lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet. A kitörésnek és az általa okozott szökőárnak legalább 36 417 áldozata volt.
A korai fázis
Május 20-án délelőtt tompa bömbölő zaj riasztotta fel Batavia lakóit, majd heves ajtó- és ablakzörgés. A legtöbb földrengéstől eltérően a remegés csak függőleges volt. A remegés egész nap és 21-én délelőtt is folytatódott. Vékony hamuszórás volt a Szumátrában lévő Telok Betongban és Szemangkoban. A Batáviától 48 km-re délre fekvő Buiteuzorgnál ugyanezeket a jelenségeket figyelték meg, míg a délnyugatra lévő hegyekben ezek a jelenségek még hangsúlyosabbak voltak.
Május 21-én este füstöt láttak Krakatauból. Nem sokkal ezután Batáviában megszűntek a rezgések. A következő nyolc-kilenc hétben a kitörés nagy lendülettel folytatódott. A vulkán habkövek és olvadt kövek tömegét eregette magából, valamint gőzt és füstöt lövellt ki.
A Krakatau kitörései június 16-án ismét elkezdődtek, hangos robbanások és vastag fekete felhő borította a szigetet öt napig. Június 24-én az uralkodó keleti szél megtisztította a felhőt és két hamuoszlopot lehetet látni Krakatauból. Az árapály szokatlanul magas volt a környéken és a horgonyzó hajókat láncokkal kellett kikötni. Anyerben, Bantenben földrengéseket lehetett érezni és a hajók nagy habkőtömegeket kezdtek jelenteni nyugatra az Indiai-óceánon.
Augusztus 21-én megnőtt a vulkán aktivitása. Egy hajó arról számolt be, hogy a hatalmas habkő- és hamuzápor miatt, nem mert bemenni a szorosba.
Augusztus 25-re felerősödtek a Krakatau kitörései. Augusztus 26-án délután olyan heves robbanások voltak a Krakataunál, melyek egészen Batáviáig hallatszottak. A víz először visszavonult, majd a szoros mindkét oldalára zúdultak a hullámok. Ezek a borzalmak a szuroksötét éjszaka alatt végig folytatódtak, majd éjfélkor ijesztő elektromos jelenségek fokozták azt. A gigantikus füst- és hamuoszlopon játszó döbbenetes kisülések százharminc kilométerre lévő Batáviában is látható volt. A vulkántól 20 km-en belül lévő hajók erős hamuhullásról számoltak be és fedélzetükön 10 cm átmérőjű forró habkődarabok landoltak.
A kataklizma
27-én reggel egy még hatalmasabb robbanást hallottak, amely a szoros mindkét partján hatalmas árapálymozgást idézett elő és a cunami rengeteg ember halálát okozta. Rendellenes légköri és mágneses kijelzéseket figyeltek meg, az iránytű tűi hevesen forogtak és a barométer egy perc alatt sok tized hüvelyket emelkedett és süllyedt. Aznap délelőtt tíz és tizenkét óra között rettenetes detonációval robbant ki a tűzhányó.
Watson kapitány, egy közelben tartózkodó brit hajóról érdekes dolgokat írt le a kitörésről:
„Augusztus 25-én délben a Krakatau északkeletre volt tőlünk, de a keleti pontnak csak az alsó része volt látható, a sziget többi részét sűrű feketeség borította be. Délután 14:30-kor valami rendkívülit észleltünk a Krakatau körül, felhők vagy valami, ami nagy sebességgel kilökődik az É. K. pontból. 15:30-kor furcsa hangot hallottunk felettünk és a sziget felől, mint egy hatalmas pattogó tűz, vagy a nehéztüzérség egy-két másodperces időközönként. A zaj egyre riasztóbb lett. Valami elképesztő sebességgel haladt É. K. felé. Számunkra vakító esőnek, dühös, hamuszürke árnyalatú viharnak tűnt. Egyszerre lerövidült a vitorla, felsővitorlává és elsővitorlává. Ötkor a zúgó zaj folytatódott és erősödött, sötétség borult az égre, habkő eső hullott ránk, amiből sok darab jelentős méretű és elég meleg volt. Kénytelenek voltunk eltakarni a tetőablakot, hogy megmentsük az üveget. Körülbelül hat óra körül a nagyobb kövek zuhanása abbamaradt, de folytatódott egy kisebb fajta zápor, amely nagyon elvakította a szemet és nagyon gyorsan beborította a fedélzetet hét-tíz centiméter mélységig. Teljes sötétségben hajóztunk este hét óráig…. Az éjszaka félelmetes volt: a homok és kövek vakító hullása, felettünk és körülöttünk az intenzív feketeség, amelyet csak a különféle villámok szüntelen villogása tört meg és a Krakatau folyamatos robbanásszerű üvöltése valóban szörnyűvé tette a helyzetünket…..27-én éjféltől hajnali négyig erős, de bizonytalan szél fújt. Ugyanaz az áthatolhatatlan sötétség folytatódott, míg a Krakatau dübörgése kevésbé volt folyamatos, de robbanékonyabb volt. Az ég az egyik pillanatban koromfekete, a másikban pedig világos. Az árbocra rózsaszín láng áradt a felhőkből, amelyek mintha megérintették volna az árbocfejeket…. 11:15-kor félelmetes robbanást hallottunk Krakatau irányából, ami akkor több mint negyvennyolc kilométerre volt tőlünk. Láttunk egy hullámot, amely közvetlenül a Button-szigetre száguldott, látszólag teljesen átsöpört a déli részen és felemelkedett északon és keleten oldalra, majd továbbhaladt a Jáva-partra. ….. 11:30-ra nagy sötétségbe kerültünk, majd sárzápor kezdődött…. Délben olyan erős volt a sötétség, hogy tapogatóznunk kellett a fedélzeten és bár beszélgettünk, de nem láttuk egymást. Ez a szörnyű állapot, valamint a sár- és törmelékes zápor egészen 13:30-ig tartott. A vulkán zúgása és villámlása valami félelmetes. Délután kettőkor már láttunk valamit és a sáreső is megszűnt. Délután ötkor a horizont látszott észak és kelet felé…. A hajó a vízvonalig olyan volt, mintha becementezték volna, szörnyű állapotban volt minden, de hála Istennek, senki sem sérült meg és a hajó sem sérült meg, de gondoljunk Anjerre, Merakra és más kis falura a Jáva-parton!„
Augusztus 25-én reggel 5:30-kor volt az első nagyobb robbanás. Összesen négy hatalmas detonáció volt, melyből a harmadik volt a legerősebb, melyet még 160 km távolságban is 180 decibel erősséggel hallottak. Ezt az írott történelem leghangosabb jelensége. Azok a lökéshullámok, melyeket a legerősebb robbanás okozott, hétszer futotta körbe a Földet és még a kitörést utáni ötödik napon is érzékelhető volt. Feltételezések szerint a lökéshullámok 1086 km/h sebességgel indultak és megközelítőleg 310 decibel erősségűek voltak. A gigantikus kitörést követő hullámok a keskeny szorosban alakultak ki, elterjedtek keletre és nyugatra az óceánokba és megkezdték útjukat a Föld körül. A hullámzást Mauritiuson, a Seychelle-szigeteken, Dél-Afikában és a csendes-óceáni szigetek partjain regisztrálták ugyanazon a napon, amikor azok a jávai falvakat elsöpörték. A hullámok folytatták útjukat, keresztezték egymást Krakatau ellenpólusainál és visszatértek arra a helyre, ahonnan indultak. A legnagyobb robbanás egy közel 200 megatonnás bombával volt egyenértékű, ami a hirosimai atombombától ötezerszer erősebb volt. Ekkor semmisült meg a sziget kétharmada, a kitörési felhő egészen a mezoszférába emelkedett, 80 km magasra. A detonációt követő szökőár pedig 30-40 méter magas volt. A Szunda-szoros nagy területét és a szumátrai partvidék egyes részeit érintették a vulkánból származó piroklasztikus áramlások.
A légköri hullámokat is mindenütt feljegyezték, ahol barográfok voltak, így mindenhol rögzítve vannak a dátumok, amikor ezek a hullámok a Föld különböző részein elhaladtnak.
Például Szentpéterváron augusztus 27-én megemelkedett a higanyszál, majd közvetlenül utána zuhant. Az írországi Valenciában és a portugáliai Coimbrában hasonló jelenségeket észleltek, majd röviddel ezután Európa-szerte észlelték a zavart. A nyugati obszervatóriumoknál a mozgás markánsabb volt, mint a keletieknél, de a környező állomásokon a görbék általános megjelenése nagyjából azonos volt. Ez a zavar gyorsan terjedt keletről nyugatra, és mindössze két óra huszonöt percet vett igénybe Szentpétervártól Valenciáig. 28-án némileg hasonló zavar volt, amely nyugatról keletre terjedt és valamivel kevesebb, mint két órába telt, hogy Valenciából Szentpétervárra jusson el. 29-én két jól körülhatárolható mozgás volt: egy kora reggel , keletről nyugatra, két óra nyolc perc alatt jutott el Szentpétervárról Valenciáig. A másik pedig délután, nyugatról keletre, egy óra huszonöt perc alatt ért el.
Ezekkel a légköri ingadozásokkal egyidőben csodálatos napfényhatásokat, borongós eget, elhúzódó hajnalokat és megnyúlt szürkületeket figyeltek meg.
A legnagyobb detonációt követően a kitörések gyorsan csökkentek és augusztus 28-án reggel a Krakatau elhallgatott. A kis kitörések, főleg sárból, 1883 októberében is folytatódtak. Addigra az eredeti sziget kevesebb mint 30%-a maradt meg.
Halálos áldozatok
A pirklasztikus áramlások, a vulkáni hamu és a Krakatau-kitörésekkel összefüggő cunamik kombinációja katasztrofális következményekkel jártak. A körülbelül 90 km-re délre fekvő Banten egyes területeit soha nem népesítették be újra, visszakerült a dzsungelbe és ma az Ujung Kulon Nemzeti Park része. A holland hatóságok hivatalosan 36417 halálos áldozatot regisztráltak.
Sokan úgy vélik, hogy az utolsó nagy Krakatau kitörés egy oldalirányú robbanás vagy piroklasztikus hullám volt. 1883. augusztus 27-én dél körül forró hamu eső esett a szumátrai Ketimbang környékén. Körülbelül 1000 embert öltek meg Szumátrán, a Sebesi szigetén tartózkodó 3000 ember közül nem volt túlélő.
Az Indiai-óceánon és Afrika partjainál még a kitörés után egy évvel is találtak halálos áldozatokat.
Utóhatások
A kitörést követő évben a Föld átlaghőmérséklete 1,2 °C-kal csökkent. Az 1883 júliusától 1884 júniusáig tartó vízév során Dél-Kaliforniát sújtó rekord csapadékmennyiség a Krakatau kitörésének tulajdonítható. Ebben az időszakban nem volt El Niño, mint általában, amikor Dél-Kaliforniában heves esőzések következtek be.
A kitörés szokatlanul nagy mennyiségű kén-dioxid gázt lőtt magasra a sztratoszférába, amelyet ezt követően a nagy erejű szelek elszállítottak az egész bolygóra. Ez a kénsav koncentrációjának globális növekedéséhez vezetett a magasan lévő felhőkben. A felhőreflexiós képesség ebből eredő növekedése a szokásosnál több beérkező napfényt tükrözött vissza, és az egész bolygót lehűtötte, amíg a kén savas esőként a talajra hullott.
