Élete
Munkássága
Louis Eugène Félix Néel francia fizikus volt. 1970-ben Hannes Alfvén-el megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „alapvető munkájáért és felfedezéseiért az antiferromágnesség és a ferromágnesség terén, amelyek fontos felismerésekhez vezettek a szilárdtestfizika területén”.
Néel a Lycée du Parc-ban tanult Lyonban, és felvételt nyert a párizsi École Normale Supérieure-ba. A Strasbourgi Egyetemen szerzett tudományos doktori fokozatot. 1970-ben (a svéd asztrofizikussal, Hannes Alfvénnel) megkapta a fizikai Nobel-díjat a szilárd anyagok mágneses tulajdonságainak úttörő tanulmányaiért. A szilárdtestfizikához való hozzájárulása számos hasznos alkalmazást talált, különösen a továbbfejlesztett számítógépes memóriaegységek fejlesztésében. 1930 körül felvetette, hogy a mágneses viselkedésnek egy új formája létezhet; antiferromágnesességnek nevezik, szemben a ferromágnesességgel. Egy bizonyos hőmérséklet (a Néel-hőmérséklet) felett ez a viselkedés megszűnik. Néel rámutatott (1948), hogy létezhetnek olyan anyagok is, amelyek ferrimágnesességet mutatnak. Néel magyarázatot adott egyes kőzetek gyenge mágnesességére is, lehetővé téve a Föld mágneses tere történetének tanulmányozását.
Néel tiszteletére nevezték el az Európai Geofizikai Társaság által évente odaítélt Louis Néel-érmet.
