Talán nem is gondolnánk, de az ókori római birodalomban is féltek a visszajáró halottaktól és kísértetektől. Ezért tartottak külön ünnepet a halott szellemek kiengesztelésére. A három napon át – május 9., a lelkek ünnepe; május 11., Orion leszáll; május 13. – tartó Lemuria ünnepén tisztító szertartásokat (a halottnak szánt babszem helyettesítő áldozat; a zajkeltés a holt lelkek és kísértetek elrettentetésére szolgáló mágikus cselekmény) és bajelhárító rituálékat (ujjak pattintgatása) végeztek. Az ünnep neve a görög lemurosz (‘falánk’) és a lamia (‘kísértet’) szavakkal áll etimológiai kapcsolatban; jelentése ‘holt lelkek, kísértetek’. Az ünnepet Ovidius szerint Romulus alapította, mert meggyilkolt testvére, Remus kísértete számon kérte halálát. Néhány régészeti lelet azt bizonyítja, olykor előfordult, hogy a halott visszatérését fizikailag is megpróbálták megakadályozni (lásd képünket, amelyen egy 25 és 45 év közötti nő arccal lefelé eltemetett csontváza látható; a deréktájon két kő segített abban, hogy a test ne tudjon „felemelkedni„).
Ovidius: Római naptár – Fasti, V. 419–492.
