Élete
Munkássága
Hannes Olof Gösta Alfvén svéd fizikus volt. 1970-ben Louis Néel-el megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat „alapvető munkájáért és felfedezéseiért a magnetohidrodinamika területén, melynek gyümölcsöző alkalmazásai voltak a plazmafizika különböző területein”.
1926-tól Alfvén fizikát és filozófiát tanult az Uppsalai Egyetemen, ahol 1934-ben doktorált ultrarövid elektromágneses hullámok tanulmányozásáért. Ugyanebben az évben fizika oktatóként kezdett tanítani egyetemén. 1937-ben a stockholmi Nobel Fizikai Intézetben kapott állást, majd 1940-ben a Királyi Műszaki Intézet elektromágneses elmélet és elektromos mérések professzorává nevezték ki.
Alfvén többek között a Svéd Királyi Tudományos Akadémia (Stockholm) tagja volt. Egyike volt korának azon kevés tudósainak, akik egyszerre voltak az amerikai és a szovjet tudományos akadémiák tagjai.
Róla nevezték el az Alfvén-hullámokat (mechanikai hullámok a plazmában), az Alfvén-közelítést és az Alfvén-sebességet.
1939-től Alfvén az aurórák és a mágneses viharok kialakulását, valamint a mágneses mezők hatását vizsgálta a Naprendszer kialakulásában. Központi szerepet játszott a plazmafizika, a töltött részecskenyalábok, a bolygóközi fizika, a magnetoszférikus fizika és a magnetohidrodinamika területének kutatásában, amit jelentősen befolyásolt.
Az ősrobbanás-elmélet ellenzőjeként is ismertté vált: Alfvén már 1963-ban szorgalmazta azt a később megerősített elméletet, miszerint a világegyetem nagyméretű, rostszerű szerkezetet (filamentumokat) tartalmaz, ami számára egyértelműen az ősrobbanás ellen szólt. A plazma univerzum gondolatát tartotta a legvalószínűbbnek.
Bár Alfvén számos kitüntetést kapott élete során, elképzeléseit sokáig figyelmen kívül hagyták vagy elutasították a szakértők. Alfvén gyakran kénytelen volt kisebb folyóiratokban publikálni tudományos dolgozatait. Különösen a tekintélyes brit csillagász és geofizikus, Sydney Chapman magnetoszférikus fizikával kapcsolatos elméleteinek kritikája nehezítette meg Alfvén számára, hogy támogatást kapjon munkájához. Még ma is csak kevés fizikus van tisztában azzal, hogy a fizika hány területére hatott munkája, és milyen eredményekre vezethető vissza kutatása.
