Mozgalmas és meghatározó élete volt a háromszéki Gidófalván született Czetz Jánosnak, aki katonaként és térképészként végül Dél-Amerikában is jelentős karriert tudhatott maga mögött.
Örmény, székely és magyar felmenőkkel, egy kereskedőcsaládba született 1822-ben. Eljutott a bécsújhelyi Theresianum katonai akadémiára, ahol hadászattal foglalkozott. Tapasztalataival mindössze 20 évesen már hadnagyi rendfokozattal léphetett szolgálatba, de az iskoláit továbbra sem hanyagolta. 1846-ban átkerült a bécsi Földrajzi Térképészeti Intézethez, ahol kiemelkedő teljesítménnyel végzett.
Két évre rá jelentkezett a hazánkban szerveződő honvédseregbe. Már abban az évben részt is vett a délvidéki harcokban, és komoly szerepet kapott őrnagyként az erdélyi seregek újraszervezésében is. Egyenesen Bem József vezérkari főnöke lett, és 1849 februárjában már ezredesi, nem sokkal később tábornoki rangban szolgálta a szabadságharc ügyeit.
1849 májusában lovasbaleset érte, így katonaként már nem tudott részt venni az ütközetekben. Ellenben lehetősége nyílt utazni, így megismerte a francia, török kultúrát, eljutott Svájcba és Spanyolországba is, ahol nem mással, mint az elnök húgával estek szerelembe. A friss házasok Buenos Airesben telepedtek le.
Részt vett az ottani vasúthálózat kiépítésében, feltérképezte Argentína, Paraguay és Brazília határvidékét, majd végül az ő feladatára bízták Argentína teljes feltérképezését is. A helyi Katonai Akadémia élére állították, ahol 25 év szolgálat alatt részt vett a Paraguay elleni háborúban (1864-1870) is. Onnan vonult nyugdíjba 1895-ben.
Szobrát halála után, 1904-ben állították ki az Akadémia elé, örök nyugalomra pedig az ottani kápolnába helyezték. Szülőfaláujában emléktábla őrzi nevét, Budapesten pedig a III. kerületben neveztek el róla egy utcát.
