Az ókori Római Birodalomban Julius Caesar óta nagy népszerűségnek örvendett és egészen különleges szórakoztatási formának számított a naumachia. A magyarul vízi csatának nevezett, megkoreografált ütközet során hadifoglyok, gladiátorok és halálra ítélt bűnözők játszották az evezősök és a katonák szerepét a korábban lezajlott híres csatákat újrajátszva. A Caesar által Kr. e. 46-ban megrendezett látványosság során négyezer evezős szállított kétezer katonát a közdelembe, akiket egyiptomiaknak és türosziaknak öltöztettek be. Bár az ütközetet nagyrészt megkoreografálták, maga a harc valóságos volt, így veszítették életüket több ezren.
Augustus Kr. e. 2-ben 30 hadihajóval idézte fel a Kr. e. 480-ban lezajlott szalamiszi ütközetet, ahol háromezren harcoltak életre-halálra. A megjátszott csata egy nagyjából 135 méter széles és 357 méter hosszú medencében zajlott, egy körülbelül 5 futballpályányi területen, amelyet hozzávetőlegesen 352 ezer köbméter vízzel töltöttek meg. Ez a vízmennyiség nagyjából száz normál méretű úszómedence feltöltéséhez elegendő. Több későbbi császár – Claudius, Néró, Titus, Domitianus, utóbbi a Colosseumban – is rendezett hatalmas költségvetésű, fényűző hadijátékot, ami a középkori Európa több királyi udvarában is népszerű látványossággá vált (II. Henrik francia király számára 1550-ben, a firenzei Pitti palotát 1589-ban árasztották el vízzel egy nemesi esküvő alkalmával.)
(Képünkön Ulpiano Checa spanyol művész festménye látható.)
