Élete
Munkássága
Paul Hermann Müller svájci vegyész volt. 1948-ban Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „a DDT rovarirtó felfedezéséért”.
Paul Hermann Müller a bázeli Szabad Evangélikus Általános Iskolába járt. A rossz jegyek miatt 1916-ban otthagyta a középiskolát, és két évig laboratóriumi asszisztensként dolgozott a Dreyfuss & Cie és a Lonza cégnél. 1918-tól 1919-ig ismét középiskolába járt és leérettségizett. 1919/1920 téli szemeszterétől a Bázeli Egyetemen tanult kémiát főszakon, fizikát és botanikát pedig mellékszakon. Müller ott doktorált 1925-ben Friedrich Fichternél summa cum laude.
1925. május 25-én Müller kutatókémikusként kezdett dolgozni a J.R. Geigy AG-nál Bázelben. Itt kezdetben növényi és szintetikus festékekkel, majd szintetikus tanninokkal dolgozott. Geigy csak 1935-ben kezdett textil- és növényvédő szerek után kutatni. Müller higanymentes csávázószert fejlesztett ki. A Geigy kutatásvezető, Paul Läuger által vezetett munkacsoport tagjaként 1939 őszén ismerte fel az elsőként 1874-ben szintetizált, rendkívül hatékony kontaktméreg, a diklór-difenil-triklór-etén (DDT) rovarölő hatását.
1948-ban Müller orvosi Nobel-díjat kapott „a DDT erős hatásának felfedezéséért, mint kontaktméreg számos ízeltlábú ellen”. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a díjat nem egészségügyi szakember kapta.
Müller 1961-ig, nyugdíjazásáig a Geigynél dolgozott, 1946-tól igazgatóhelyettesként, 1959-től pedig igazgatóhelyettesként.
