Az ókori Róma sok területen mutatott (jó vagy rossz) példát az utókor számára. Az antik gasztronómia történetében számtalan lakomáról, különleges ételekről számolnak be kortárs források. Az ínyencek egy időben egymást licitálták felül, hogy minél extrémebb, sosem látott fogásokkal kápráztassák el vendégeiket: a szokatlan menü részét képezte az elefántormány vagy a struccvelő is. Persze ilyen különleges lakomák temérdek pénzt emésztettek fel: állítólag Heliogabalus császár egyetlen lakomáján hatszáz strucc agyából készítettek különleges étket… Szintén népszerűvé vált a kakastaréj és a fülemülenyelv keverékéből alkotott „fasírt”.
Rómában volt idő, amikor szokássá vált a gazdagok körében a betanított énekesmadarak tartása, s nemcsak énekelni tanították őket, hanem beszélni is. Plinius leírása szerint a császári udvarban fülemüléket és seregélyeket képeztek ki, az állatok állítólag hosszú szavakat, sőt, néha teljes mondatokat képesek voltak latinul és görögül elcsipogni.
Plinius szerint egy Clodius Aesopus nevű színésznek annyira jól ment a sora, hogy gazdagságában azt is megengedhette magának, hogy irgalmatlan mennyiségű pénzt fizessen tizenhat betanított énekesmadárért – sajnos a kis élőlények nem a hangjukért kellettek a művésznek, hanem azért, hogy nyársra húzva és megsütve tálalják fel őket az éhes vendégseregnek. Szegény kis madarak, még csak jól sem laktathatták az éhes szájakat…
