A történelem során őseink számos alkalommal másztak fel kisebb-nagyobb hegyekre, ugyanakkor az első dokumentált hegymászó személye – aki csupán kedvtelésből, a természetben való gyönyörködés céljából hágott a magasba – gyakorlatilag eldöntetlen.
Az első, név szerint ismert – illetve elnevezett – ember, akiről tudunk, hogy a hegyekben kóborolt, Ötzi, akire 1991-ben találtak az Alpokban; teste több mint ötezer évvel ezelőtt mumifikálódott természetes módon a több mint háromezer méter magasságban lévő gleccserben.
Az ókorban Hannibál pun hadvezér Alpokon való híres átkelése is közismert tény. A rómaiakkal vívott háború során Kr. e. 218-ban 37 elefánttal együtt vágott át a hegységen, igaz, mindössze két ormányos élte túl a kalandot – az ő célja ugyanakkor nem a tájban való gyönyörködés, hanem Róma meghódítása volt.
Fennmaradt forrás Hadrianus császár mászásáról is, aki Kr. u. 121-ben tört a szicíliai Etna tetejére. Az uralkodó lehetett az első olyan „alpinista”, aki magáért a látványért, a vulkán tetejéről látható napfelkeltében való gyönyörködés érdekében tette meg a 3350 méteres magasságig tartó járatlan utat.
A Japánban magasodó Fuji dokumentált megmászására Kr. u. 663-ig kellett várni, amikor is egy szerzetes jutott fel a szent hegy tetejére.
Sokak szerint mindezek ellenére a világhírű humanista költő és (nyelv)tudós, Francesco Petrarca az első olyan személy, aki tisztán maga kedvtelésére tört a magasba s mászta meg 1336-ban a kicsivel több mint 1900 méteres Mont Ventoux ormát – igaz, többedmagával.
A tudományos célból való hegymászás első (dokumentált) képviselője Antoine de Ville (1450-1523), VIII. Károly francia király főkamarása lehetett, aki 1492-ben néhány nemes társaságában nem csupán meghódította a Mont Aigiulle nevű csúcsot, hanem három napig sátorozott a tetején, érdekes és különleges úti beszámolót hagyományozva az utókorra. Maga a nagy polihisztor, Leonardo da Vinci is számos alkalommal küzdötte fel magát az Appenninek valamelyik magas bércére, hogy valóságos vázlatokat készítsen az addig divatos stilizált hegycsúcs-ábrázolások helyett, sőt megfordult a több mint 4600 méteres Monte Rosa hóval borított meredélyein is, hogy tudományos kutatást végezzen.
Bár Petrarca és Leonardo esetében még keveredett egymással a tudományos megfigyelés és a művészi élmény utáni vágy, Konrad Gessner (1516–1565) és Johann Jakob Scheuchzer (1672–1733) azok, akik rendszeres tudományos kutatás keretében járják az Alpok magaslatait, utóbbi az első, aki egy új tudomány, a geológia szemüvegén keresztül vizsgálódik a hegylánc bércein.
(Képünkön Caspar David Friedrich Vándor a ködtenger felett című festménye látható.)
