Az ősi civilizációkban sem volt könnyű korán ébredni – főleg megfelelő (segéd)eszköz hiányában. Az ókori Kínában azonban leleményesen oldották meg a problémát: szögeket szúrtak a gyertyákba, amelyek az olvadás során hangos csörömpöléssel az alul lévő tálcára estek, így ébresztve fel a szundikálókat. A leleményes eszköz használatát aztán később a rómaiak is átvették.
Az első ébresztőórák a XVIII–XIX. század folyamán terjedtek el: az úgynevezett „lámpásórák” segítségével kelhettek időben a mélyen alvók; az eszközben lévő belső súlyok mozgása révén szólalt meg egy csengő. Később Antoine Redier szabadalmaztatta 1847-ben elsőként vekkerét, de igazából csak az 1930-as években kezdtek népszerűvé válni az ébresztőórák.
