1597. július közepén érdekes rövidhír látott napvilágot Európa (egyik) leggazdagabb családjának tagja, Philipp Eduard Fugger gróf által alapított (1568 és 1605 között megjelenő) Fugger-Zeitungen nevű újságban: „Ma délben, a Skót kapu előtt néhány helyen véres eső esett. Az eseményt számosan látták a nép köréből, s jó néhány véres kővel megrakott kosarat hoztak a városba.”
A meghökkentő hír természetesen napokig-hetekig lázban tartotta a lakosságot, s az újság is jó párszor számolt be a fejleményekről – miután a polgármester vizsgálatot indított az ügyben Alsó-Ausztria kormányának felszólítására. Paulus Steyrer azonnal eleget is tett a parancsnak, s az újság beszámolója szerint így válaszolt:
A mellékelt dekrétumot illő tisztelettel átvettem, és az ügy kivizsgálása céljából a külső tanács egyik polgár tagjával, akik Georg Heschnek hívnak, magam látogattam el néhány faluba: Hernalsba, Währingbe és Alsó-Döblingbe. Döblingben a bírónál megtudtam, hogy egy nußdorfi hentes, név szerint Hans Rag, múlt pénteken három ökröt vett az itteni ökörvásáron. Ezután megparancsolta szolgájának, hogy hajtsa haza az ökröket. Ám mivel az egyik ökör lusta volt és nem akart továbbmenni, a hentes szolgája egy késsel a farkába vágott, mire az vérezni kezdett. A vér lefolyt az állat szőrén, az pedig farkát lengetve bevérezte az utat. Ahol a vér a kőre hullott, ott a nyoma is megmaradt. Később az említett Hesch-sel Nußdorf felé indultunk, és megtaláltuk az ökröt, valamint a hentes házát. Saját szememmel láttam, hogy csapkodja szét vérét az állat. Sehol másutt egyetlen csepp vér sem hullott, senki bőrére vagy ruhájára, és a fák levelén vagy a szőlőkben sem találták vér nyomát.
Az újság pár nappal később úgy írt, hogy „a véres esőnek még nem tudják az igazi okát. A polgármester egy megsebzett ökröt emleget, mások mást mondanak, köztük Streinz úr, Ő hercegi fensége kamarai ajtónállója és egy darabont. Ezek azt állítják, hogy a város tele van véres kövekkel, és a köveken a vércseppek akkorák, mint egy esőcsepp vagy egy szem lencse. Streinz úr szerint mindkettő igaz lehet.” (Fordítások: Emőkey István)
Ez az esemény jól mutatja, hogy több mint négyszáz évvel ezelőtt, a kora újkori Európában már milyen jól működött a hírszolgáltatás – és milyen jól működött a „pletykagépezet”. A Fugger-Zeitungen gyakorlatilag a kontinens első igazi „hírügynöksége” volt, az augsburgi központi szerkesztőség mellett ugyanis számos városban is megjelent az újság. Az alapító gróf elhatározta, hogy lemásoltatja a világ minden részéről hozzá eljutó híreket és információkat, sőt, ő maga is közreműködött a „hírszerzésben”. A munka Augsburgban zajlott, s a lap nemcsak a mindennapi élet ügyes-bajos dolgairól számolt be, hanem – a család óriási vagyonát is megalapozó – üzleti hírekről is (amikről persze Fugger gróf már jóval korábban tudomást szerzett).
Fuggerek, a fukarok
Érdekesség, hogy fukar szavunk eredete a dúsgazdag család nevéből eredeztethető. A kora újfelnémet fukker (’gazdag kereskedő, uzsorás’) szó a Fugger családnévből köznevesült. A magyar nyelvben a fukar szó hosszú ideig ’sáfár, pénzváltó, kufár’ jelentésben használtatott, utána vette fel mai értelmét.
Joad Raymond, Noah Moxham (szerk.): News Networks in Early Modern Europe
Poór János (szerk.): Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény
(Képünk: részlet a lap 1568. január 20-i számából.)
