Élete
Munkássága
Polykarp Kusch német-amerikai fizikus volt. 1955-ben Willis E. Lamb-el megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „az elektron mágneses momentumának pontos meghatározásáért”.
Polykarp Kusch 1912-ben érkezett az USA-ba családjával Németországból. 1931-ben szerzett alapdiplomát a Case Institute of Technology-n, majd 1933-ban az Illinoisi Egyetemen (Urbana-Champaign). 1936-ban doktorált az Illinoisi Egyetemen az optikai molekuláris spektroszkópia témakörében F. Loomis Wheeler vezetésével. 1936-ban asszisztens volt a Minnesotai Egyetemen (ahol tömegspektrométerekkel foglalkozott), 1937-től pedig oktató a Columbia Egyetemen, ahol a második világháború idején katonai kutatásokban is részt vett. A második világháború után a mikrohullámú elektronikától tanult technikákat a spektroszkópiára is alkalmazta. 1941 és 1942 között a Westinghouse Electric fejlesztőmérnöke, 1944 és 1946 között pedig a Bell Laboratories kutatója volt. 1946-tól egyetemi docens, 1949-től professzor a Columbia Egyetemen, ahol 1949-től 1952-ig, valamint 1960-tól 1963-ig a fizika tanszéket vezette. Kezdetben szorosan együttműködött Isidor Isaac Rabival a Columbia Egyetemen. 1969/70-ben az egyetem alelnöke és a kar dékánja. 1952 és 1960 között a Columbia Egyetem Sugárzási Laboratóriumának ügyvezető igazgatója volt. 1972-ben a dallasi Texasi Egyetem professzora lett, ahol 1982-től emeritus professzor volt. 1952 és 1957 között az IBM tanácsadója volt.
Kezdetben a mágneses magmágneses rezonanciával foglalkozott, amivel nagyon pontosan meg lehet határozni egy atommag mágneses momentumát. Az elektron mágneses momentumának meghatározására szolgáló további vizsgálatsorozatok nátrium-, gallium- és indiumatomokon az elméletileg várt értéktől való eltérést mutattak ki. Ezért a felfedezésért Kusch (Willis Eugene Lambbal együtt) 1955-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A kvantumelektrodinamika számára, amely az egyetlen elmélet, amely képes volt megmagyarázni ezt az eltérést, ez a felfedezés jelentette az áttörést a széles körben elterjedt felismerés felé.
Kusch később a kémiai fizikában kutatta a molekuláris nyalábokat.
1956-tól a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja, 1959-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, 1967-ben pedig az Amerikai Filozófiai Társaság tagjává választották. Az Ohio Állami Egyetemen, a Case Institute of Technology-n, a Colby College-n és az Illinoisi Egyetemen szerzett tiszteletbeli doktori címet.
Egyik tanítványa Gordon Gould volt, a lézer egyik feltalálója.
