Manapság szabadúszónak (angolul freelancer) hívják azt a szellemi szabadfoglalkozású személyt (író, újságíró, fordító, online megmondó), aki nincs alkalmazásban, nem bérből és fizetésből, hanem írásainak, szellemi munkájának bevételeiből él. Nem is hinnénk, de maga a szóösszetétel immár több mint kétszáz esztendős, és a maga korában világhíres szerző, a romantikus (és egyben az első) történelmi regények atyja, sir Walter Scott (1771–1832, képünkön) alkotta 1820-ban (lásd Ivanhoe).
Ha közelebbről nézzük, akkor az első valóban szabadúszó entellektüelek a XVIII. század – elsősorban – francia szerzői, politikai gondolkodói, főleg pappá szentelt abbék, akik bejáratosak voltak a kor irodalmi és filozófiai szalonjaiba, s gyakorlatilag mindenről írtak, véleményt nyilvánítottak, ami éppen foglalkoztatta őket. A Franciaországban philosophe-nak nevezett gondolkodók közül említést érdemel Gabriel Bonnot de Mably (Condillac testvére, Rousseau-val együtt a lengyel alkotmány megszövegezője); az utópista szocializmust hirdető Étienne-Gabriel Morelly; az első gyarmattörténetet író Raynal abbé, valamint a hosszú élete során több alkotmányt is megalkotó, egykor a francia forradalom aktív szereplőjeként is politizáló Emmanuel Joseph Sieyès abbé. (Akihez a többé-kevésbé közismert, ám annál rövidebb szállóige is köthető, amikor is a Direktórium idején megkérdezték a Terreur alatt száműzetésben élő gondolkodót, hogy mit csinált, csupán annyit felelt: J’ai vécu. [Éltem.])
Ajánlott olvasmány:
Walter Scott: Ivanhoe; Rob Roy; Waverley
François Furet: A francia forradalom története
Szuhay-Havas Ervin: Meglepetések enciklopédiája
