Élete
Munkássága
Alfred Kastler francia fizikus az akkor még a Német Birodalomhoz tartozó Elzászban született. 1966-ban fizikai Nobel-díjat kapott „az atomok Hertz-rezonanciájának tanulmányozása során használt optikai eljárások felfedezéséért és fejlesztéséért”.
Kastler 1921-től a a párizsi École Normale Supérieure-ba járt (ENS). Tanulmányai után 1926-tól fizikatanárként dolgozott a mulhouse-i líceumban (gimnázium), majd Colmarban és Bordeaux-ban. 1931 és 1936 között Pierre Daure asszisztense volt a Bordeaux-i Tudományegyetemen, ahol 1938-tól 1941-ig volt professzor (1936-tól 1938-ig a Clermont-Ferrand-ban eltöltött két év oktatói időszak után). Bordeaux-ban töltött ideje alatt az atomspektroszkópia (Raman-spektroszkópia, fluoreszcencia-spektroszkópia) specialistájává fejlődött, 1941-ben Georges Bruhat meghívására Párizsba ment, hogy kezdetben ideiglenesen az ENS fizikai tanszékét vezette. 1952-ben professzori címet kapott a párizsi Faculté de Science-en. 1953-1954-ben vendégprofesszor Leuvenben.
Jean Brossel-lel együtt Kastler olyan fontos spektroszkópiai módszereket dolgozott ki az atomfizikában, mint a kettős rezonancia módszer (optikai gerjesztés és mikrohullámú gerjesztés összekapcsolása), és mindenekelőtt az „optikai pumpálás” hatását. Ez adta az alapot a maser és a lézer elméletéhez. 1951-től 1972-es lemondásáig az ENS Laboratoire de Spectroscopie Hertzienne igazgatója volt (utána Brossel volt az igazgató, korábban igazgatóhelyettes). A laboratórium ma Chancellor és Brossel nevét viseli.
Kastler tiszteletbeli doktorátust kapott Pisában (1960), Oxfordban (1966) és Leuvenben (1955). Tiszteletbeli tagja volt a francia és lengyel fizikai társaságoknak, valamint az Amerikai Optikai Társaságnak, amelynek Mees-érmét 1962-ben kapta meg. 1954-ben Holweck-díjat kapott a francia és az angol fizikai társaságoktól. 1964 óta a Francia Tudományos Akadémia (Académie des sciences) tagja. 1975 óta tagja a Belga Királyi Tudományos Akadémiának is. 1965-ben megkapta a CNRS aranyérmét. Kastler tagja volt az Amerikai Filozófiai Társaságnak és a Német Természettudományi Akadémia Leopoldina – Nemzeti Tudományos Akadémiának is.
1966-ban fizikai Nobel-díjat kapott új spektroszkópiai módszerek kifejlesztéséért.
Kastler 1979-ben sürgősen figyelmeztetett az ipari állattenyésztés káros globális következményeire (különösen a harmadik világ országaira), és rámutatott az ezzel járó állatok szenvedésére.
