Élete
Munkássága
Pär Fabian Lagerkvist svéd író és költő volt. 1951-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „azért a művészi erőért és igazságért, amellyel az emberiség örök kérdéseire keresi a választ”.
Lagerkvist egy mélyen vallásos család szellemi hatására fiatalon elhatározta, hogy író lesz. 1910 és 1912 között az Uppsalai Egyetemen művészettörténetet és irodalmat tanult. 1913-ban egy évre Párizsba ment, ott művészetet tanult, és a kubizmus és az expresszionizmus követője lett.
Az első világháború idején Lagerkvist Koppenhágában élt, itt írta többek között az Ångest (Félelem) című verseskötetet és első drámáit.
1930-ban Lagerkvist nagyrészt visszavonult a nyilvánosság elől, és családjával élt egy szigeten Lidingö településen. Lagerkvist 1940 óta a Svéd Akadémia tagja.
Lagerkvist iskolás korában kezdett verseket publikálni a helyi sajtóban. Első mesegyűjteményét, a Människort 1912-ben adta ki. Dvärgen (A törpe, 1944) című regénye, a gonoszságról szóló tanulságos történet, első ízben hozott neki nemzetközi hírnevet. Utolsó könyvét, a Mariamne (Héródes és Mariamne) című drámai szerelmi történetet 1967-ben adta ki.
Műveinek középpontjában a jó és a rossz konfliktusa áll, amelyet olyan szereplőkkel ábrázol, mint egy középkori hóhér, az Istenben kételkedő Barabás vagy a nyughatatlan zsidó Ahasvérus. Vallásos moralistaként Lagerkvist a keresztény hagyományból származó vallási motívumokat és alakokat használt, de nem követte az egyház tanait.
Lagerkvist legismertebb regényét, a Barabbást (1950) röviddel megjelenése után remekműként dicsérték, többek között az irodalmi Nobel-díjas André Gide is. A regény egy bibliai történeten alapul. Amikor a júdeaiak megkegyelmeznek az elítélt Barabbásnak – és nem a názáreti Jézusnak -, a tolvaj és gyilkos megpróbálja megérteni ennek a döntésnek a mélyebb értelmét, és élete fejlődése során Isten keresőjéből Isten megtalálójává válik, kétkedőből hívővé. A regényt háromszor filmesítették meg: Barabás – Az ember a sötétben (1953), Barabás (1961), Barabás (2012).
