Elég sokan tisztában vannak, hogy a miniszter szó eredeti, latin jelentése ’szolga’. A ministrare ’szolgálni’ igéből származik a ministráns (a miséző papnak segítő személy) szó is. Maga az ige elhomályosult összetétel: a manus (’kéz’) és a struere (’felrakni’) tagokból áll. A minister tehát a ministrare igéből képzett főnév, és olyan rabszolgát jelölt, aki gazdája étkezéseinél kézbe adta, az asztalra rakta az ételeket. A miséző papnak – aki jelképesen az utolsó vacsorát ismétli meg – segítő ministráns is kézbe adja boros és vizes ampullát.
Fennmaradt néhány ókori (római) síremlék, amelyeken az elhunyt foglalkozása is szerepelt: minister catellarum, azaz ‘ebecskék szolgája‘. A régi Rómában is divatos volt a kutyatartás, sokszor egy-egy ölebnek jobb dolga volt, mint sok embernek – voltak ugyanis nem is kevesen, akik elszegődtek előkelő és gazdag családokhoz, ahol aztán a kutyák szolgáiként keresték kenyerüket.
Federmayer István: A jelen lévő ókor
