Élete
Munkássága
Max Theiler dél-afrikai származású amerikai bakteriológus volt. 1951-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „a sárgaláz elleni oltás kifejlesztéséért”.
Theiler orvostudományt tanult a Fokvárosi Egyetemen, a londoni St. Thomas Kórházban és a London School of Tropical Medicine-n. 1922-ben megkapta az M.D. diplomát, és az USA-ban a Harvard Medical School-ba járt. 1930-tól a New York-i Rockefeller Intézetben dolgozott, ahol karrierje hátralévő részében ott maradt, és a víruslaboratóriumot vezette.
Theilert különösen foglalkoztatta a sárgaláz, és bebizonyította, hogy azt nem a Leptospira icteroides baktérium (a Weil-kór kórokozója) okozza, ahogyan azt az 1920-as években még részben gyanították. Miután Adrian Stokes kimutatta, hogy sárgaláz előidézhető rhesusmajmokban, Theiler további előrelépést tett: kimutatta, hogy a vírus agyhártyagyulladást okoz egerekben. Ha a kórokozó ezután visszakerül a majmokhoz, akkor legyengült formában sárgalázat okoz, ami a majmoknak is immunitást ad a sárgaláz halálos formájával szemben. Ez a megállapítás képezte az alapját Theiler és Hugh Smith vakcina kifejlesztésének (17 D Vaccine, 1937). Az 1940-es években a Rockefeller Intézet nagy mennyiségben gyártotta a vakcinát.
