Leonardo da Vinci

A reneszánsz kor egyik legkiemelkedőbb alakja. Építész, zeneszerző, író, festő, mérnök, matematikus, polihisztor

Anchianóban született Toszkánában Ser Piero da Vinci jegyző és egy Caterina nevű parasztlány gyermekeként. Házasságon kívül, tehát törvénytelen utódnak számított. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy Leonardo, Piero vinci jegyző fia.

Az alapfokú iskola utána Firenzébe utazott, ahol gyakornoknak belépett Andrea de Verrocchio szobrász-ötvös-festő műhelyébe. 1473-ban csatlakozik a Szent Lukács-egyesülethez. Itt készült első rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Első festménye Verrocchio: Krisztus keresztelése c. munkájának angyalfigurája és háttere. Leonardo balkezes volt.

1482-ben megkapta Milánóban Ludovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. Leonardo társaságkedvelő, jóképű, értelmes emberként volt ismert, számos megrendelést kapott. A legjelentősebb ebben az időszakban a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, „Az utolsó vacsora”, amellyel 1498-ban készült el.

Firenzébe költözött, miután a Sforza hercegek elbuktak. 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ekkor készültek a közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében kezdte festeni a Mona Lisát. Ezzel párhuzamosan dolgozott a Palazzo Vecchio tanácstermében az Anghiari csata című freskón. Ezt csak a másolatokból ismerjük, hiszen a viaszos alapozás miatt tönkrement. Ezt követően érdekelni kezdte a geológia és az anatómia, stúdiumokat is felvett Milánóban.

1506-ban D’Amboise marsall megrendelésére Leonardo vízvezetékeket és új kormányzói palotát is tervezett, illetve itt festette a Sziklás Madonna egyik változatát és a Szent Anna harmadmagával.

1517-ben a Milánót meghódító francia király, I. Ferenc meghívására Franciaországba költözött. Az Amboise melletti cloux-i (mai nevén Clos Lucé) 8 szobás kastélyban élt.

Az uralkodó szavai a kastély ajándékozásakor:
„Itt Leonardo, szabadon álmodhatsz, gondolkodhatsz és dolgozhatsz”.

Leonardo csatornázással, zsilipek, malomszerkezetek, térképek rajzolásával foglalatoskodott. Két évet töltött itt, majd 1519-ben megbetegedett, és meghalt.

Hűséges tanítványának Francesco Melzinek köszönhetően számos munkája megmaradt. Ráhagyta könyveit, kéziratait, szerszámait, gyűjteményét. Ezeket Milánóba vitte, ahol egy ládikában őrzik.

Hogy öröksége fennmaradhatott az utókor számára, az mindenekelőtt Francesco Melzinek, hűséges tanítványának és munkatársának köszönhető, aki a művész halála után a ráhagyott könyveket, kéziratokat, rajzokat és szerszámokat Milánóba vitte. Itt őrzik egy hegyikristály ládikában munkásságának leggazdagabb gyűjteményét, a Codex Atlanticust, melyet Pompeo Leoni állított össze.