Neumann János

Neumann János, teljes nevén Margittai Neumann János Lajos 1903. december 28-án született Budapesten.

Apja, Neumann Miksa bankár volt. Otthon apja gyakran rendezett vendégségeket, ahová üzleti partnerein kívül, magyar tudósokat is meghívott. Így már fiatalkorában magába szívhatta a tudományos élet légkörét.

Fürge észjárású és nagy nyelvtehetség volt, már fiatal korában megtanulta a franciát, németet, ógörögöt és a latint. Minden tudományos és műszaki téma érdekelte. Tízéves koráig magántanulóként otthon tanult és utána a fasori evangélikus gimnáziumba járt. Olyan később híressé vált emberrel tanult ott együtt, mint Wigner Jenő fizikus. Az őt tanító tanárok közül többen magasabb tudományos fokozatot viseltek és önálló kutatói tevékenységet folytattak. Az iskolába történt beiratkozása után nem sokkal már felfedezték kivételes matematikai tehetségét, így külön is tanította őt a budapesti műegyetem egyik fiatal matematikatanára, Fekete Mihály. Neumann János első matematikai publikációját is Fekete Mihállyal írta közösen.

A Tanácsköztársaság idején a család Olaszországba távozott, majd 1919 közepén, a Horthy-kormány hatalomra jutása után tért vissza. Neumann János 1921-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetem matematika szakára, de csak vizsgázni járt be.

Az egyetemi évei alatt a legtöbb időt Berlinben töltötte, ahol Fritz Haber kémia, Albert Einstein statiszikus mechanikai és a matematikus Erhard Schmidt előadásait hallgatta. Ott is találkozott több más magyar tudóssal: Gábor Dénessel, Szilárd Leóval és Wigner Jenővel. 1923-ban beiratkozott a zürichi Eidgenössische Technische Hochschuléba vegyészmérnökséget tanulni. Ebben az időben már főképp matematikai kutatással foglalkozott.

Mivel úgy érezte, hogy Magyarországon már nem fejlődhet úgy matematikai tudása, ezért Németországban maradt. Rockeffeller-ösztöndíjasként 1925-1927-ben Göttingenben tartózkodott. 1927-ben a berlini egyetem legfiatalabb magántanárának nevezték ki. 1929-1930-as tanévben a hamburgi egyetemre került.

Neumann Jánost Oswald Veblen amerikai matematikus hívta az Egyesült Államokba. 1930-ban érkezett Princtonba. Három éven keresztül, az egyik félévben Princetonban, a másik félévben pedig a berlini egyetemen tanított. 1933-ban a princetoni egyetem Institute for Advanced Study (Felsőfokú Tanulmányok Intézete) (IAS) munkatársának nevezték ki. Neumann élete végéig itt maradt. 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot és az Egyesült Államok odaadó híve lett.

A háború hatására kezdett el számítástechnikával foglalkozni. 1943-ban a Los Alamos-i atombomba-fejlesztés tanácsadója lett.

A Pennsylvania Egyetem Moore Intézetében fejlesztették ki az ENIAC-ot, amit tanulmányozott és az ENIAC hibái alapján írja meg 1945-ben a „First Draft of a Report on the EDVAC” (Az EDVAC-ról szóló jelentés első vázlata) című munkáját. Ez az a tárolt program fogalmának első írásos kifejezése, és megmutatja, hogy milyen módon dolgozza fel az információt a tárolt programú számítógép. Neumann ebben a munkájában írja le a modern számítógép felépítésével és működésével kapcsolatos követelményeket.

Tanácsadóként vett részt az EDVAC, az első memóriával rendelkező programozható számítógép tervezésében. Ezután kezdeményezésére megépítettek egy tudományos számítógépet az IAS-ben is.

1955-ben derült ki, hogy csontrákja van, amiben 1957. február 8-án hunyt el Washingtonban. A nyughelye Princetonban van.