Még manapság is sokan tartják magukat ahhoz a hiedelemhez, hogy nem koccintanak sörrel, mondván, hogy az osztrákok így ünnepelték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverését és az aradi vértanúk kivégzését, s azóta magyar ember nem koccint sörrel – bár vannak, akik szerint a tiltás 150 évig volt érvényes, így már nyugodtan össze lehet ütni a krigliket.
A népszerű legenda valódiságát azonban történelmi források nem igazolják, azaz nem maradt fenn olyan szöveg vagy dokumentum, amely ezt igazolná. Az egyetlen hiteles ábrázoláson csak annyi látszik, hogy a győzelmet ünneplő osztrákok valóban koccintanak, de pezsgőspoharakkal. Történészek többsége szerint maga a hagyomány valószínűleg csak a XX. században keletkezett, sőt, az is előfordulhat, hogy azt a borászok és borkereskedők ötlötték ki, hogy patrióta szokásnak láttassák a borivást a sörivással szemben; ugyanakkor ennek ellenkezője is igaz lehet, azaz a sörkereskedők terjesztették el a koccintás tilalmát, hogy népszerűsítsék a sörfogyasztást.
Új elmélet: folyt a sör a budai várban
Vannak azonban tudósok, akik szerint a hagyomány 1852-ből származik, amikor Ferenc József császár jelenlétében avatták fel Heinrich Hentzi egykori várkapitány szobrát a budai várban. Az osztrák vezérőrnagy 1849 elején halt meg, amikor a magyar csapatok ostromolták az erődöt, ám az ostrom ideje alatt folyamatos lövette Pestet. „A békés és védtelen Pest lakossága irtózatos napokat élt ezalatt, Hentzi szünet nélkül bombáztatta a várost, úgy, hogy az alig épült és fejlődésnek induló szép Dunasor rövid pár nap alatt romhalmaz volt csupán” – írta Vay Sándor gróf históriákról, legendákról, virtusos cselekedetekről szóló művében. A Debrecenben született, de magyarellenességéről híres katona hősi halálát ünnepelve a szoboravatás után az osztrákok nagy ünnepséget csaptak, rengeteg hordót vertek csapra, ami a magyarokban természetesen hatalmas ellenérzéseket szült, megalázva érezték magukat, s ekkor születhetett meg a sörrel való koccintás negatív képzettársítása.
