Hazánkban is elterjedt szokás, hogy “lekopogjuk” a szerencsénket. Pontosabban ezzel biztosítva, hogy ne érjen minket balszerencse.
A babonások még arra is figyelnek, hogy fa asztal legyen, és alulról koppintsanak pontosan hármat. Ez nem csak Európában szokás, így tesznek Amerikában és Ázsiában is.
Ennek eredetét nem ismerjük pontosan, de több feltevés is született már ezzel kapcsolatban.
A legelterjedtebb történet szerint a kereszténység előtti időben még éltek a nagy hatalmú szellemek, melyek leginkább a fák belsejében lakoztak. Kifejezetten tisztelték az erdőt még az ősi pogányok is, így ha valami jó történt velük, egyből a fából készült eszközeiknek, házaiknak köszönték meg. Megérintették, megsimogatták a tárgyakat, ezzel is tisztelegve a “hatalmasoknak”.
A kopogásra már más adhat magyarázatot, pontosabban maga a keresztény hitvallás. Évszázadokig készítették a kereszteket fából, melynek nem csak érintése hoz szerencsét, “áldást”, de a Szentháromság is összeköthető vele. Ha a fa kereszten koppintottak hármat, azzal a Szentháromságnak jeleztek, melyet nem hallhat meg gonosz erő, így elkerül a balszerencse is.
Az, hogy napjainkban miért alulról koppintanak az asztalon, már a mesteremberek munkái miatt történik. Jellemzően csak a fa bútorlapok tetejét munkálták meg, így alsó részén még érezhető volt a fa természetessége, közelebb áll a természetes formájához, ezáltal a szellemekhez is.
