Az emberiség üzenetével indították útra a Pioneer-10 és a Pioneer-11 űrszondákat abban bízva, hogy egy távoli civilizáció bukkan a nyomára. Az űrszondák arannyal bevont alumíniumtáblán hordozzák az információkat.
Az alapötlet két újságírónak köszönhető, akik ezzel az üzenettel akarták tudatni, hogy melyik bolygón élünk és kik vagyunk mi emberek. Mindezt a véletlenre bízva, a Naprendszert elhagyó űrszondákra írva. Egy a Pioneer-misszión dolgozó csillagászt kerestek fel, Carl Sagant, aki rábólintott, és megtervezte ezt a bizonyos táblát. Az első űrszonda 1972. március 3-án, a második 1973. április 6-án indult az űrbe.
A 15×23 centis tábla bal felső sarkában található az a semleges hidrogénatom két energiasztintje közötti hiperfinom átmenet sematikus rajza, amely 1420 MHz-es, 21 cm-es hullámhosszú rezgést bocsát ki. Ez alapján fejthető meg az üzenet. Bíznak abban, hogy a hidrogén mindenki számára ismert, hiszen az univerzum leggyakoribb eleme. A táblán látható a női és a férfi emberi test mérete, de elhelyezték az űrszonda méretarányos rajzát is, hogy egyértelműen összemérhető legyen.
A testek ábrázolása okozott némi gondot, nehezen fogadták el. A női nemiszerv részletesebb jellemvonását el is tüntették. Közös megállapodás szerint a naprendszer helyzetét 14 különböző irányba mutató vonallal jelezték, melyek bináris számokat jelölő vonalkákból állnak, és a napunk helyzetét mutatja. Utóbb sajnos kiderült, hogy az egyik pulzár frekvenciáját pontatlanul adták meg. A tábla alján látható a bolygónk megjelölése is.
Rengetegen vonták kétségbe a tábla pontosságát, érthetőségét, akkoriban pedig a meztelen testek ábrázolása is átlépett egy határt. Fontos hozzátenni, hogy az űrszondát jelölő nyilacska sem általános, hanem egyezményes jel.
Ezek miatt ma már inkább rádióadások formájában küldenek üzeneteket, hiszen így jóval messzebbre eljut az információ, bennük pedig könnyebben megfejthető kódokkal adunk hírt magunkról.
