Az Oszmán Birodalomban szó szerint egymásnak ugrottak az uralkodó ágyasai, hogy az ő gyerekük élhessen tovább.
Ma már hatalmas felháborodás követné, ha az uralkodó kijelentené, a másodszülött fiú élete nem számít. 1617-ig hatalmas szerencse volt elsőnek lenni a sorban, hiszen a többieket sokszor kíméletlenül megfojtották, az ágyasok saját gyermekeiket próbálták feljebb juttatni a ranglétrán. Az elsőszülöttség joga ebben az esetben mindent vitt az utódlásban.
Külön egy szigorúan őrzött épületben kellett élniük a fiatalabbaknak az anyjukkal és az ágyasokkal közösen.
Az elkülönített élet nehézségeit mi sem mutatja jobban, mint III. Oszmán története, aki 57 évesen lett szultán az idősebbek halála után. Ő 51 évig élt a hárem foglyaként. A feljegyzések szerint annyira meggyűlölte a nőket, hogy saját vastalpú cipőt készíttetett, melynek lépéseit messziről is meglehetett hallani, célja pedig ezzel az volt, hogy a nők a látóterébe se kerüljenek.
