Élete
Munkássága
Marie Eugène François Thomas Dubois holland paleoantropológus és geológus volt. Világhírnevet szerzett a Pithecanthropus erectus (később átnevezve Homo erectus) vagy „jávai ember” felfedezésével. Bár korábban is találtak és tanulmányoztak emberszabású fosszíliákat, Dubois volt az első antropológus, aki célirányos kutatásba kezdett.
1884-ben szerezte meg orvosi diplomáját. Elutasította az Utrechti Egyetem docensi állásajánlatát. Ehelyett anatómiaoktatója, Max Fürbringer meghívására úgy döntött, hogy akadémikusnak készül. 1881-től 1887-ig összehasonlító anatómiát tanult, és Fürbringer asszisztense lett. 1885-ben gerincesek gégéjét vizsgálta, ami arra késztette, hogy hipotézist dolgozzon ki e szerv evolúciójáról. Ennek ellenére fő érdeklődése az emberi evolúció volt, Ernst Haeckel hatására, aki úgy érvelt, hogy a majom és az ember között köztes fajoknak kell lenniük.
Dubois a bálnák anatómiájáról írt cikkével hozzájárult Max Weber holland zoológus könyvéhez, és a belga Spy városában új neandervölgyi kövületek felfedezésének ihletésére a vakációját a születési helye közelében töltött kövületvadászattal töltötte. A Henkeputban, Rijckholt falu közelében, ahol 1881-ben egy őskori kovakőbányát fedeztek fel, néhány őskori emberi koponyára bukkant.
Azzal érvelve, hogy az emberi faj eredete a trópusokon kell, hogy legyen, 1887-ben csatlakozott a holland hadsereghez, és úgy intézkedett, hogy a holland Kelet-Indiába küldjék ki, akadémikus kollégái megdöbbenésére. Feleségével és újszülött lányával a kolóniára költözött, hogy megkeresse az emberi evolúció hiányzó láncszemét.
1887 és 1895 között Dubois potenciális lelőhelyeket keresett folyók közelében és barlangokban, először Szumátra szigetén, majd az indonéz Jáva szigetén.
1891-ben Dubois felfedezte az általa „ember és majmok közötti fajnak” nevezett faj maradványait. Leleteit Pithecanthropus erectusnak („egyenesen álló majomember”) vagy jávai embernek nevezte. Ma a Homo erectus („egyenesen álló ember”) besorolásúak. Ezek voltak a korai hominida maradványok első példányai, amelyeket Afrikán vagy Európán kívül találtak. Ebben az időszakban Dubois terepmunkát végzett olyan helyszíneken, mint Sangiran Közép-Jáván és Trinil Kelet-Jáván.
1897-ben az Amszterdami Egyetem díszdoktori címet adományozott Dubois-nak a botanikából és állattanból, de 1899-ig kellett várnia a professzori posztra. Ebben az évben geológia professzorrá nevezték ki, ami nem tartotta vissza az anatómiai kutatásaitól.
1919-ben a Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia tagja lett.
Bár a tudományos vita az 1920-as és 1930-as években lassan az ő javára kezdett fordulni, 1940-ben elkeseredetten halt meg.
