Élete
Munkássága
Johannes Diderik van der Waals holland fizikus volt. 1910-ben fizikai Nobel-díjat kapott „a gázok és folyadékok állapotegyenletével kapcsolatos munkájáért”.
Az iskola befejezése után szülővárosában, Leidenben dolgozott tanárként. 1862 és 1865 között van der Waals előadásokon és szemináriumokon vett részt a Leideni Egyetemen. Ez lehetővé tette számára, hogy matematikából és fizikából bővítse ismereteit. 1864-től tanárként dolgozott Deventerben. 1866-ban van der Waals egy hágai középiskolában kapott állást, ahol később igazgató lett. Van der Waals 1873-ban diplomázott fizikából. 1877 és 1908 között az Amszterdami Egyetem fizikaprofesszora volt.
Van der Waals többek között a molekulák viselkedését kutatta, és az anyag halmazállapotára vonatkozó elméletekkel foglalkozott. 1869-ben felfedezte az atomok és a nem poláris molekulák közötti vonzási erők okát – a van der Waals erőket, amelyeket később róla neveztek el. 1873-ban, a Leideni Egyetemen végzett doktori disszertációja részeként van der Waals kidolgozta a gáz- és folyékony halmazállapotok folytonosságának modelljét. Ebből felállította a róla elnevezett állapotegyenletet, a Van der Waals egyenletet, amely megmutatta, hogy a gázok és folyadékok aggregációs állapotai nemcsak egyesülnek egymással, hanem ezek az aggregációs állapotok ugyanazon a fizikai elven alapulnak.
Ezért az eredményért van der Waals 1910-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. 1875-ben a Holland Királyi Tudományos Akadémia tagja lett. 1900-ban felvételt nyert a Porosz Tudományos Akadémiára, 1910-ben pedig az Académie des Sciences-re. 1913-ban az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává választották.
1923. március 8-án halt meg Amszterdamban.
