Élete
Munkássága
Bertha Sophie Felicitas Freifrau von Suttner osztrák-cseh pacifista és regényíró volt. 1905-ben ő lett a második női Nobel-díjas (1903-as Marie Curie után), az első nő, akit Nobel-békedíjjal tüntettek ki, és az első osztrák Nobel-díjas.
Ausztriában Bertha von Suttner újságírással foglalkozott és a béke és a háború kérdéseire összpontosított, Ernest Renan francia filozófussal levelezett, és a Hodgson Pratt által 1880-ban alapított Nemzetközi Döntőbíráskodási és Békeszövetség hatása alatt állt.
1889-ben Suttner a békemozgalom vezéralakjává vált, amikor megjelent pacifista regénye, a Die Waffen nieder! (Tedd le a fegyvert!), amivel az osztrák békemozgalom egyik vezéralakjává vált. A könyv 37 kiadásban jelent meg, és 12 nyelvre fordították le. Tanúja volt az Interparlamentáris Unió megalapításának, és a Neue Freie Presse 1891-es vezércikkében az osztrák Gesellschaft der Friedensfreunde pacifista szervezet létrehozását szorgalmazta. Suttner elnökasszony lett, és a következő évben megalapította a Német Béke Társaságot is. A könyvéről elnevezett Die Waffen nieder! című nemzetközi pacifista folyóirat szerkesztőjeként vált nemzetközileg ismertté 1892-től 1899-ig. 1897-ben átadta I. Ferenc József osztrák császárnak a Nemzetközi Udvar létrehozását sürgető aláírások listáját. 1899-ben részt vett az Első Hágai Egyezményben Theodor Herzl segítségével, aki a Die Welt cionista újság tudósítójaként fizette az utazását.
Férje 1902-ben bekövetkezett halála után Suttnernek el kellett adnia Harmannsdorf kastélyát, és visszaköltözött Bécsbe. 1904-ben beszédet mondott a Nők Nemzetközi Kongresszusán Berlinben, és hét hónapon keresztül beutazta az Egyesült Államokat, részt vett egy egyetemes békekongresszuson Bostonban, és találkozott Theodore Roosevelt elnökkel.
Bár személyes kapcsolata Alfred Nobellel rövid volt, levelezett vele egészen 1896-ban bekövetkezett haláláig, és úgy vélik, hogy Von Suttner nagy hatással volt arra a döntésére, hogy a végrendeletében szereplő díjak közé békedíjat is felvegyen. Bertha von Suttner az ötödik ciklusban, 1905. december 10-én kapta meg a Nobel-békedíjat, társával, a jogtudós Tobias Asserrel együtt a békén, nem pedig a háborún alapuló nemzetközi rend kialakításában nyújtott segítségükért.
1907-ben Von Suttner volt az egyetlen nő, aki részt vett a második hágai békekonferencián, amely főleg a háború jogával foglalkozott. Von Suttner valójában nagyon bírálta az 1907-es konferenciát, és figyelmeztetett egy háborúra. Béke-Nobel-díjának átvételekor a következőket mondta: „(…) vajon Európánk romok és kudarcok színtere lesz-e, vagy el tudjuk-e kerülni ezt a veszélyt, és így hamarabb belépünk a biztonságos béke és jog közelgő korszakába, amelyben a civilizáció elképzelhetetlen dicsőség fog fejlődni. Ennek a kérdésnek számos aspektusa az, hogy a második hágai konferenciának miről kellene beszélnie, nem pedig a tengeri háború törvényeivel és gyakorlatával, a kikötők, városok és falvak bombázásával, aknák lerakásával és így tovább javasolt témákkal. A napirendben foglaltak azt mutatják, hogy bár a létező, háborút elfogadó társadalomszerkezet hívei a háború természetének megváltoztatására készülő békekonferenciára érkeznek, alapvetően a jelenlegi rendszert igyekeznek érintetlenül tartani.”
Ekkortájt találkozott Anna Bernhardine Ecksteinnel, a világbéke másik német bajnokával is, aki befolyásolta a második hágai békekonferencia napirendjét. Egy évvel később részt vett a londoni Nemzetközi Békekongresszuson, ahol először találkozott Caroline Playne-nel, egy angol háborúellenes aktivistával, aki később megírta Suttner első életrajzát.
Az első világháborút megelőző időszakban Suttner folytatta a nemzetközi fegyverkezés elleni kampányt. 1911-ben a Carnegie Peace Foundation tanácsadó testületének tagja lett. Élete utolsó hónapjaiban, miközben rákban szenvedett, segített megszervezni a következő békekonferenciát, amelyet 1914 szeptemberében terveztek megtartani. A konferenciára azonban soha nem került sor, mivel 1914. június 21-én meghalt rákban és hét nappal később nemzete trónörököse, Ferenc Ferdinánd meghalt, kirobbantva az első világháborút.
Suttner pacifizmusát Immanuel Kant, Henry Thomas Buckle, Herbert Spencer, Charles Darwin és Leo Tolsztoj írásai befolyásolták, amelyek a békét a háború és a militarizmus emberi rendellenességei által megrontott természetes állapotnak tekintik. Ennek eredményeként úgy érvelt, hogy a békéhez való jog megkövetelhető a nemzetközi jog szerint, és ez szükséges az evolúciós darwinista történelemfelfogás kontextusában. Suttner tekintélyes újságíró volt, és az egyik történész „a legszembetűnőbb és legügyesebb politikai kommentátornak” nevezte.
