Bár a kódex mint könyvforma a középkorban vált általánossá, már az antik világban ismerték, sőt, használták. Valószínűleg a rómaiak által előszeretettel alkalmazott viasztábla (tabula cerata, képünkön) volt a minta a fűzött könyv kialakításához. Amikor egy szöveg túl hosszú volt, akkor több táblára volt szükség, így a széleibe lukat fúrtak, majd összefűzték és szíjjal kötötték át azokat. Ezt nevezték caudexnek, azaz kódexnek, a ma is használatos könyvek előképének. Maga a caudex szó eredeti jelentése fatörzs, tuskó, amit a rabszolgákhoz láncoltak, hogy nem tudjanak megszökni. Ám ezeket a táblákat idővel ilyen rönkökből készítették, így a táblarétegeket is így kezdték hívni, immár codex formában. Így vette fel a (mai értelemben is vett) könyv szó jelentését.
