Rengeteg híres ember – főleg írók, színészek és zenészek – nem született nevén vált ismertté, hanem utólag felvett művésznevén. A külföldiek közül csak pár híres író esetét említjük most meg, főleg azért, mert elég különös indokkal változtattak nevet.
Samuel Langhorne Clemens szerzőként és újságíróként dolgozott, majd 1855-től egy folyami gőzhajón vállalt munkát. Az egyik műszer neve mark two volt, a mélységmérő rúdon a második vonalat hívták így. Ez adta az ötletet, hogy a férfiú 1863-tól Mark Twain néven publikáljon, mondván, hogy igazi nevét úgysem képes megjegyezni senki…
Talán még furcsábbnak tűnik Eric Arthur Blair választása. Akkoriban a könyvesboltok kirakatában betűrendben voltak láthatók a könyvek, az o betűvel kezdődő írók kötetei az egyik legjobb helyen, a nézelődők szemmagasságában voltak láthatók – sokkal jobb pozícióban, mint a b betűvel kezdődő írók alkotásai. Blair ezért egy o betűvel kezdődő szót választott, s elsőként történetesen a lakóhelyéhez közeli folyó neve ugrott be neki – így vált belőle 1932-ben George Orwell (képünkön).
Molière – született Jean-Baptiste Poquelin – huszonegy éves korában vette fel művésznevét egy dél-franciaországi falucskáról, míg Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant írónő az 1830-as években már George Sand néven szerzett megbecsültséget magának.
A magyar színészek és közéleti személyiségek körében is népszerű volt egy időben a felvett név: talán nem sokan tudják, hogy Agárdy Gábor eredetileg Gabriel Arkalija néven látta meg a napvilágot, míg Markstein József előbb Markos József lett, majd vált népszerű artistává a Royal Orfeumban Alfonzóként. Az anekdota szerint a spanyol király haláláról szóló újságcikket olvasva így kiáltott fel: „Meghalt a király, Alfonz – óh!”
