A bátorító ordításkor a híres csirikava apacs törzsfőnököt emlegetjük, bár a „hagyomány” nem hozzá köthető. Még napjainkban is előfordul, sőt, filmekben számtalanszor láthattunk olyan helyzetet, amikor egy veszélyes ugrás kezdetekor kiáltják a híres nevet. De miért?
Először a Georgia állambeli Benning erődjénél hangzott el, ahol ejtőernyős katonák kiképzése folyt 1940-ben. A történet Aubrey Eberhardt nevéhez köthető, aki társainak akarta bizonyítani higgadtságát ugrás közben, ugyanis egymást csúfolták, hogy nem mernek kiugrani.
Akkoriban vetítettek egy népszerű westernfilmet a mozikban, amelyben a bátor harcosok parancsnokuk nevét kiáltották harcba vonulásukkor. A filmet a katonák is látták, Aubrey pedig jó ötletnek találta, hogy a bátor indián nevét kiáltja, ahogy tették az ismert jelenetben is.
A másnapi ejtőernyős ugrásnál meg is tette, s társai azonnal követték példáját. Annyira felkapott szokás lett az 501-es Ejtőernyős Gyalogsági Hadosztálynál, hogy emblémájukra is felkerült a híres név.
Azonnal felkapta a sajtó, így a film mellett az ejtőernyősök csatakiáltása is ismerté vált a világban, máig használva bátorság gyűjtéshez a nevet: „Geronimo!!”
