A múmiapor története a X. században kezdődött, a Perzsa birodalomban. Emberi múmiákból készítették mumifikálódott testek porításával, amely még a XIX. században is használt gyógymód volt.
A múmiaport gyógyszerként eleinte vérzéscsillapításra, külső sérülések gyógyulásának elősegítésére alkalmazták, majd később már belsőlegesen, mindenfajta betegségek – pl. tuberkolózis, pestis – gyógyításánál is felhasználásra került a kenőcs állagú pakolás.
A Keresztes hadjárat alatt Európába is elterjedt ez a csodaszer, a megnövekedett kereslet miatt viszont fogyni kezdett az alapanyag. Királyok, uralkodók, nemesek vagyonokat is képesek voltak kiadni ezért a bizarr orvosságért. Pár pennyért importálták Egyiptomból a patikusok az árut, de Egyiptomban a XIV. században betiltották a múmiák exportálását.
Elkezdték hamisítani a múmiákat, haramiákat, banditákat végeztek ki, és azokat balzsamozták be, később hamisított múmiákat készítettek belőlük.
Egészen a XIX. századig hivatalos gyógyszerként volt jelen a múmiapor. Az utolsó hivatalos árlista amin még feltüntették, 1924-ből származik.
