Kr. e. 44. március 15-én ölték meg 23 késszúrással Julius Caesart, a híres hadvezért és államférfit. A március idusán a szenátusban végrehajtott merényletet követően alapjaiban változott meg a római birodalom, a köztársasági államformát felváltotta az Augustus császár által fémjelzett principátus kora.
A több mint hatvan előkelő római összeesküvőről kialakult kép szerint a konspiráció két főszervezője Marcus Junius Brutus, Caesar pártfogoltja, fogadott – sőt, bizonyos pletykák szerint „rendes” – fia és Caius Cassius Longinus voltak. Ezt a nézetet erősítette Shakespeare nevezetes drámája is. A Caesar utolsó szavaiként ebben a műben elhíresült Te is, fiam, Brutus? természetesen nem hangzott el az áldozat szájából, az államférfi némán, hangtalanul esett össze – legalábbis így számolt be erről két híres történetíró, Plutarkhosz és Suetonius is.
Az árulók közül kevés szó esik Decimus (Junius Brutus Albinus) szerepéről, aki pedig jelentős szerepet játszott a merénylet kitervelése során. Sokáig Caesar egyik leghűségesebb katonatársaként szolgált, mégis ellene fordult – vajon miért?
Caesar a Pompeius és fiai ellen vívott polgárháborúból győzedelmesen került ki, államférfiként véget vetett a század elejétől tartó belpolitikai zűrzavarnak, megreformálta a közigazgatást és a gazdaságot – ugyanakkor rengeteg hatalom összpontosult a kezében. (A római történelemben elsőként használhatta a dictator titulust élete végéig.) Deciumus – a merénylet megszervezéséig egyik leghűségesebb patronáltja – becsvágyó volt, szeretett volna egy triumphus, katonai felvonulás élén végigvonulni Rómán, azonban Caesar nem engedte neki – noha több, alacsonyabb rangú vezér megtehette azt. Hiúságát sérthette Caesar unokaöccse és fogadott fia, Octavianus felemelkedése is, akinek egyre növekvő befolyása háttérbe szorította a hadvezért. Nem mellékesen Decimus felesége is szíthatta a Caesar elleni gyűlöletét, aki olyan családból származott, amelynek tagjai régóta Caesar ellenfeleinek számítottak.
Mindenesetre a gyilkosság napján – a korábbi figyelmeztetéseket meghallgatva – Caesar nem ment el a szenátus ülésére, ám Decimus mégis rábírta, hogy menjen el a tanácskozásra – mint kiderült, élete utolsó útjára. Ami a gyilkosok utóéletét illeti, Brutus és Cassius öngyilkosságot követett el, míg Decimust másfél évvel a merénylet után megölték az Alpokban.
A XXI. század korszellemét jól példázza, hogy már olyan toll- és ceruzatartót is árusítanak, amely Caesar meggyilkolását szimbolizálja:
