A 2010-es chilei földrengés és cunami Közép-Chile partjainál történt február 27-én, szombaton, helyi idő szerint 03:34-kor, erőssége a pillanatnyi magnitúdóskála szerint 8,8 volt, intenzív rázkódás körülbelül három percig tartott. Erősen érezhető volt hat chilei régióban (az északi Valparaísótól a déli Araucaníáig), amelyek együttesen az ország lakosságának körülbelül 80 százalékát teszik ki. Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) szerint a legerősebb rázkódást – a Mercalli intenzitási skálán (MM) a VIII (romboló rengés) – Concepción, Arauco és Coronel városai tapasztalták. A chilei szeizmológiai szolgálat szerint Concepción tapasztalta a legerősebb rázkódást az MM IX. fokozatot (pusztító rengés). A földrengést a fővárosban, Santiagóban is érezték a VII. (igen erős rengés) vagy VIII. (robboló rengés) fokozaton. A földrengés érezhető volt számos argentin városban is, köztük Buenos Airesben, Córdobában, Mendozában és La Rioja-ban. A rengések egészen északon, egészen Peru déli részén található Ica városában (kb. 2400 km-re) is érezhetőek voltak.
A földrengés szökőárt váltott ki, amely több tengerparti várost elpusztított Chile dél-középső részén, és megrongálta Talcahuano kikötőjét. 53 országban adtak ki szökőárriasztást, és a hullám kisebb károkat okozott Kaliforniában San Diego és Japán Tōhoku régiójában, ahol a halászati üzletágban okozott károkat 6,26 milliárd jenre (66,7 millió USD) becsülték. A földrengés egy áramszünetet is okozott, amely a chilei lakosság 93 százalékát érintette, és amely néhány helyen több napig tartott. Michelle Bachelet elnök „katasztrófa állapotot” hirdetett, és katonákat küldött a leginkább érintett területek ellenőrzésére. Hivatalos források szerint 525-en vesztették életüket, 25-en tűntek el, és az érintett régiókban a lakosság mintegy 9%-a elveszítette otthonát.
A földrengés epicentruma körülbelül 3 km-re volt Pelluhue városától, a Maule régióban. Ez körülbelül 6 km-re nyugatra Chovellén falutól, 15 km-re délnyugatra Pelluhue városától és körülbelül 100 km-re a következő négy tartományi fővárostól: Talca (északkeleten), Linares (keleten), Chillán (délkeletre) és Concepción (délre). A chilei szeizmológiai szolgálat a földrengés epicentrumát körülbelül 34 km-re helyezte el a Biobío régióban található Ñuble régió partjaitól. Ez 60 km-re északra található Concepcióntól és 170 km-re délnyugatra Talcától.
A földrengés a Nazca és a dél-amerikai tektonikus lemezek határán történt, olyan helyen, ahol ezek évente 80 milliméteres sebességgel közelednek egymáshoz. Ezt a földrengést egy tolóerő-hibás fókuszmechanizmus jellemezte, amelyet a dél-amerikai tektonikus lemezek alatti Nazca-lemez szubdukciója okozott.
Chile a paleozoikum korszaka óta (500 millió évvel ezelőtt) egy konvergens lemezhatáron van, amely megathrust földrengéseket generál. A történelmi időkben a chilei partvidék sok megathrust földrengést szenvedett el ezen a lemezhatáron, beleértve a valaha mért legerősebb földrengést, az 1960-as Valdivia földrengést.
A törészóna e földrengés során beszakadt szegmense a becslések szerint több mint 700 km hosszú volt, közel 10 méteres elmozdulással, vagyis 120 évnyi felhalmozódott lemezmozgással. Közvetlenül az 1960-as nagy földrengésben felszakadt 1000 km-es szakasztól északra feküdt. Az előzetes mérések azt mutatják, hogy az egész dél-amerikai lemez hirtelen nyugat felé mozdult el a rengés során. Az Ohio állam és más intézmények kutatócsoportja GPS segítségével megállapította, hogy a földrengés Santiago-t 28 cm-rel nyugat-délnyugat felé, Concepciónt pedig legalább 3 méterrel nyugatra mozgatta. A földrengés Dél-Amerika más részeit is áthelyezte a Falkland-szigetekről a brazíliai Fortalezába. Például Argentína fővárosát, Buenos Airest körülbelül 2,5 cm-rel nyugatra helyezte át. Cobquecurától délre több várost is 3 méterrel megemeltek. A legnagyobb rögzített földi gyorsulási csúcs Concepcionnál volt, 0,65 g értékkel.
A Concepcióntól délre fekvő Tirúa településen a tengerszinthez képest 180 cm-es emelkedést regisztráltak a földrengés következtében. Ez a partvidék legmagasabb ismert kiemelkedése a földrengés következtében. Ez a kiemelkedés egy nagy szigetet eredményezett a Lebu folyó torkolatánál.
Ez volt a Chilét sújtó legerősebb földrengés az 1960-as Valdivia 9,5-ös erősségű földrengése óta (a valaha mért legerősebb földrengés), és ez volt a világ legerősebb földrengése a 2004-es Indiai-óceáni földrengés és a 2011-es Tōhoku földrengés óta. A valaha mért hatodik legerősebb földrengés az 1906-os ecuadori–kolumbiai és 1833-as szumátrai földrengéshez kapcsolódik, körülbelül 500-szor erősebb, mint a 2010 januárjában egy hónappal korábban Haitin történt 7,0 MW-os földrengés.
A kezdeti rengés után 20 perccel 6,2-es utórengést regisztráltak. A kezdeti rengést követő egy órán belül további két, 5,4 és 5,6 erősségű utórengés következett. Március 6-ig több mint 130 utórengést regisztráltak, köztük tizenhármat 6,0 magnitúdó felett.
Nem sokkal a fősokk után a szeizmológusok sűrű szeizmométer-hálózatot telepítettek a teljes törési területen. Ez a hálózat 20 000 utórengést rögzített a főrengést követő 6 hónapban, és részletes képet mutat a chilei margó szerkezetéről. A szeizmicitás a 25-35 km-es mélységtartományban és egy mélyebb sávban, 45-50 km-es mélységben összpontosul. Körülbelül 10 000 utórengés történt két nagy utórengés régiójában a Pichilemu régióban.
A Richter-skála szerinti 6,9-es tengeri földrengés a kezdeti sokktól körülbelül 300 kilométerre délnyugatra, és kevesebb mint 90 perccel azután történt; azonban nem világos, hogy ez a rengés összefüggésben volt-e a fő sokkkal.
A fő földrengés által okozott kisebb rengések egészen São Paulóig érezhetőek voltak, amely körülbelül 3000 km-re található Concepcióntól. A nagy földrengés óta és március 15-ig naponta legalább 4-40 >M5,0 földrengést regisztráltak a fő földrengés környékén, ebből négyet 6,0 felettiek március 3. és március 6. között.
A földrengés után sok halottat találtak, többnyire épületek alatt és autók belsejében. Sok súlyos megsérült is volt. A legtöbb sérült Santiagóban és Maule-ban történt.
Az Associated Press Television News operatőrje szerint Santiagóban néhány épület összedőlt, és a város egyes részein áramkimaradások voltak. Tüzet jelentettek egy Santiago külvárosában lévő vegyi üzemben, ami miatt ki kellett üríteni a környéket. Úgy tűnt, hogy Santiago nemzetközi repülőtere megsérült, és a repülőtéri hatóság 24 órára lezárta az összes repülést 12:00 UTC körül. Február 28-án, vasárnap Ricardo Ortega, a Chilei Légierő vezetője közölte, hogy a kereskedelmi légitársaságok szolgáltatásait részben helyreállították, és engedélyezték a repülőgépek leszállását Santiagóban.
Santiago Nemzeti Szépművészeti Múzeuma súlyosan megsérült, és csak 2010. március 9-én nyílt meg újra. Egy bérház kétszintes parkolója összeomlott, és 68 autót tönkretett. Egy egészségügyi tisztviselő szerint Santiagóban három kórház összedőlt, és további tucatnyi a fővárostól délre is jelentős károkat szenvedett.
Valparaísóban 1,29 méteres szökőárhullámot jelentettek. Valparaíso kikötőjét a földrengés okozta károk miatt bezárták. A kikötő február 28-án kezdte meg újra működését. Viña del Marban, egy turisztikai városban és Nagy-Valparaíso része, több épület szerkezetileg megsérült, főként a Plan de Viña kerületben.
A Maule régió számos városát súlyosan érintette a földrengés, amely több mint 1000 földcsuszamlást váltott ki, ami jelentős mértékben hozzájárult a földrengés halálos áldozatainak növekedéséhez. Műholdfelvételek alapján készült, a legtöbb földcsuszamlás az Andok Cordillera fő részén és az Arauco-félsziget egy korlátozott területén fordul elő. Az epicentrumtól mindössze 8 km-re fekvő Curanipe-et a földrengés után cunami sújtotta, és február 28-án még mindig elszigetelt volt kívülről. A helyi kórház tizenhárom szárnya kettő kivételével mind romokban hevert. A kórház személyzete vasárnap reggel megpróbált néhány beteget Santiagóba szállítani, de az utakat elzárták.
Concepciónban megrongálódott épületeket és tüzeket jelentettek. A mentőcsapatok nehezen fértek hozzá Concepciónhoz a sérült infrastruktúra miatt. A tizenöt emeletes „Alto Río” lakóépület feldőlt, vízszintesen feküdt a földön, és sok lakó csapdába esett. Mivel az épület újonnan készült el, a lakások közül 19 volt lakott. 2,34 méteres szökőár sújtotta Talcahuanót, egy kikötővárost, amely a Concepción agglomeráció része. A cunami súlyos károkat okozott a kikötői létesítményekben, és hajókat emelt ki a vízből. A 7000 lakosú Dichato halászvárosban ez volt a harmadik cunamihullám, amely végül a legkárosabb volt.
Temuco utcáin, az epicentrumtól mintegy 400 km-re leromlott épületeket lehetett látni. A homlokzatok darabokra hullottak és összetörték az autókat. Két ember meghalt, mert nem tudtak elmenekülni egy szórakozóhelyről. Február 27-én arról számoltak be, hogy „szinte lehetetlen volt egy nyitott üzletet találni”. Délebbre, Valdivia városában a házakban okozott károk a rossz talajminőségű területekre korlátozódtak, főként egykori vizes élőhelyekre. A Valdiviai folyópart közelében néhány járda megrepedt és beomlott, hasonlóan az 1960-as földrengéshez. Az összesített károk Valdiviában csekélyek voltak, és erősen lokalizáltak. Egy felmérés kimutatta, hogy Valdiviában 434 ember otthona sérült meg a földrengés következtében.
A földrengés több mint 1000 földcsuszamlást is váltott ki, amelyek a műholdfelvételek alapján készültek, és a legtöbb földcsuszamlás az Andok Cordillera fő területein és az Arauco-félsziget egy szűk területén történt. Chilében 370 000 ház sérült meg. A hatóságok 2011 januárjában jelentették be a végső halálos áldozatok számát, 525 áldozatot és 25 eltűnt személyt. Ez elmarad a március 3-i, 802 halálos áldozatról szóló korai jelentésekhez képest.
A Chilei Országos Sürgősségi Iroda (Oficina Nacional de Emergencia) becslése szerint a földrengés intenzitása 9-es volt a Mercalli intenzitási skálán a Biobío régióban és 8-as Santiagóban.
Március 10-én a Swiss Reinsurance Co. úgy becsülte, hogy a chilei földrengés 4-7 milliárd dollárba kerül a biztosítási ágazatnak. Ugyanezt a becslést erősítette meg a rivális, német székhelyű Munich Re AG is.
Az országban a helyek csaknem felét katasztrófaövezetté nyilvánították, és kijárási tilalmat vezettek be a fosztogatások és a közrendzavarás egyes területein. 2010. február 28-án, egy nappal a földrengés után, néhány érintett város kaotikus volt, és Concepciónban kiterjedt kifosztások következtek be a szupermarketekben. Az ellopott tárgyak között nemcsak élelmiszerek és egyéb szükségletek, hanem elektronikai cikkek és egyéb tartós áruk is szerepeltek. A vandalizmus megfékezésére kiküldték a a rendőrséget, hogy könnygázzal és vízágyúkkal oszlassák el a zavargókat. Az intézkedésekre azonban későn került sor. A leköszönő elnök nem akarta az utcák militarizálásával emlékeztetni az embereket a diktatúra éveire, így nem tudott időben segítséget nyújtani a városnak. Amikor a helyzet tarthatatlanná vált, és a lakosság minden rétege lépéseket követelt, a kormány felhatalmazta a katonaság bevonását az érintett városok ellenőrzésére. Ezen és más kormányzati intézkedések (beleértve a kijárási tilalmat is) ellenére a fosztogatás folytatódott az érintett övezetek városi és vidéki területein egyaránt. Állítólag a katonai rendőrség 160 embert tartóztatott le Concepciónban március 1-jén és 2-án.
Concepciónban a zóna militarizálása ellenére a tömegek továbbra is loptak a szupermarketekből, és egy boltot felgyújtottak. A kormány figyelmeztette a fosztogatókat, hogy a törvény teljes súlyával szembe kell nézniük, mivel katasztrófahelyzet esetén megemelkedik a lopásokért kiszabott büntetés. Egy héttel a földrengés után a rendőrök – a szomszédok bejelentésére – három embert tartóztattak le, akiknek otthonában hatalmas mennyiségű zsákmányolt árut rejtettek el.
A concepcióni El Manzano börtönben a börtönlázadás kezdődött a rabok sikertelen szökési kísérlete után. A börtön különböző részeit felgyújtották, és a zavargást csak azután sikerült megfékezni, hogy az őrök a levegőbe lőttek, és segítséget kaptak a katonai egységektől.
Négy órával a földrengés után, amikor a halottak száma még alacsony volt, Bachelet elnök sajtótájékoztatót tartott, amelyen tájékoztatta a lakosságot a helyzetről, és kijelentette, hogy Chilének még nincs szüksége nemzetközi segítségre. A földrengés azonban körülbelül kétmillió embert érintett, és több mint 500 000 ház lakhatatlan. Sok városban az emberek sátrakban, parkokban vagy egyszerűen az utcán aludtak, mert féltek az utórengésektől. A kormány megkezdte az élelmiszerek és más létfontosságú segélyek szétosztását az országban.
Február 28-án Bachelet elnök közölte, hogy kormánya megállapodott a nagy szupermarketekkel, amely lehetővé teszi számukra, hogy a készleten lévő alapvető élelmiszereket odaadják a földrengés által sújtott embereknek. Február 28-án a Santiago-i metró gyorsforgalmi hálózata már részben működött, és várhatóan a következő napon, március 1-jén lesz teljesen működőképes.
Chilében és Peruban adtak ki először szökőárriadót, Ecuadorban, Kolumbiában, az Antarktiszon, Panamában és Costa Ricában pedig szökőár-figyelmet hirdettek ki. A figyelmeztetést később kiterjesztették a Csendes-óceánra kiterjedő figyelmeztetésre, amely a Csendes-óceán összes part menti területére kiterjedt, kivéve az Egyesült Államok nyugati partját, Brit Kolumbiát és Alaszkát. A hawaii média arról számolt be, hogy helyi idő szerint 06:00-kor szólaltak meg először a szökőárra figyelmeztető szirénák. Az Egyesült Államok Szökőár-figyelmeztető Központja figyelmeztetést adott ki, hogy a Csendes-óceán Kalifornia és Alaszka nagy része közötti partszakaszt 1 méternél kisebb potenciális szökőár sújthat késő délután vagy estig, legalább 12 órával a kezdeti földrengés után. A szökőárriadót Japán és Oroszország kivételével minden országban 2010. február 28-án.
Általában a cunamik több hullámban érkeznek, amelyek közül az első nem feltétlenül a legmagasabb.
Körülbelül 30 perccel az első sokk után egymást követő cunamik sújtották a part menti városokat Chilében, amelyek közül a Constitución szenvedte el a legnagyobb károkat, körülbelül 24,1 méteres maximális hullámmagassággal, és körülbelül 350 ember halt meg. Ezt követően Valparaísóban 2,6 m magas szökőár amplitúdót is rögzítettek a tengerben. 2,34 m-es hullámamplitúdót rögzítettek Talcahuanóban a Biobío régióban. Ivan De La Maza tartományi kormányzó szerint a Robinson Crusoe-szigetet, a Juan Fernández-szigetek legnagyobb szigetét egy nagy hullám sújtotta, amely négy ember halálát okozta a szigeten, tizenegy embert pedig eltűntként jelentettek. A hírek szerint Bachelet elnök segélymissziót küldött a távoli szigetre.
A közelgő szökőár elleni óvintézkedésként a Chile partjaitól mintegy 3510 km-re lévő Húsvét-szigeten részleges evakuálást rendeltek el.
Francisco Vidal védelmi miniszter február 27-én azt mondta, hogy a chilei haditengerészet hibát követett el, amikor a földrengés után nem adott ki azonnal szökőárriasztást, ami segíthetett volna a part menti falusi lakosoknak hamarabb magasabbra menekülni. Később azonban riadót fújtak a kikötői kapitányok, és megmentettek néhány életet. Mariano Rojas Bustost, az ország haditengerészetéhez tartozó chilei SHOA oceanográfiai szolgálat akkori vezetőjét később elbocsátották, mert a szervezet nem adott egyértelmű figyelmeztetést a szökőárral kapcsolatban.
