A hadiiparban fontos, hogy egy lépéssel mindig az ellenség előtt kell lenni, ez pedig az atombomba feltalálása után kifejezetten igaz volt egyes országokban.
Komoly összeget fordítottak a fejlesztésekre, így ez a fegyver is gyorsan változott. Első körben a szállítása, a nagysága okozott problémát, emiatt ezt is módosították. Ez annyira jól sikerült, hogy 1999-ben már külön kutatási bizottságot állított fel az amerikai hadsereg, hogy megtalálják a röplabda méretű halálos fegyvereket.
A repülőből kidobott bombák mellett készült olyan tüzérségi változat is, melyet ágyúból lehet kilőni, de a legnagyobb áttörést a táskába rejthető bomba hozta, melyet egy titkosügynök gond nélkül bejuttathatott az ellenséges területekre.
Az atombomba méretét és súlyát az alkalmazott hasadóanyag kritikus tömege határozza meg. A plutónium szobahőmérsékleten stabil alfa-módosulatából 10,5 kilogrammra van szükség a kritikus tömeghez, de ez még önmagában nem elég a “megálmodott” robbantáshoz. Maga a burkolat, amelyből kihozható egy ilyesfajta konstrukció is hozzátesz úgy 15 kilogrammot, így hamar elértek a fejlesztések határaihoz.
A gyakorlatban összeállt darab az amerikai W54-re hallgatott, melynek tömege 23 kilogramm volt. A tojás alakú eszköz hosszabbik átmérője 40, a rövidebbik 27 centiméter lett. Ez kevéssel nagyobb az említett röplabdánál.
Az amerikai fejlesztésekről más országok is tudomást szereztek, így a szovjetek is fontos célnak tűzték ki a kicsinyítést, mely komoly gondot okozott az elmúlt időkben. Az amerikaihírszerzés szerint volt, hogy becsempésztek párat az oroszok, hogy egy esetleges háború kitörésekor azonnali válaszreakciót hajthassanak végre, de erre szerencsére nem került sor. Igaz, a kutatási bizottság bizonyos formákban ma is szigorú ellenőrzéseket és megfigyeléseket hajt végre ennek kapcsán.
