Heinrich Schliemann (1822–1890), Trója és Mükéné romjait felfedező amatőr német régész nem volt annyira szerencsés, hogy Krétán is kutakodjon a régmúlt kincsei iránt, a terület tulajdonosa csak halála után adta el azt egy másik kiváló tudósnak, az angol Sir Arthur Evans (1851–1941) ókorkutatónak.
A brit régiségbúvár bámulatos kincsekre lelt: hatalmas paloták, gyönyörű freskók, alaposan kidolgozott vázák, pecsétek és agyagtáblák sokaságát találta a föld mélyén. A fejlett és sokáig – Kr. e. III. és II. évezredben – fennálló civilizációt a mitikus Minósz király után nevezte el minószi kultúrának. Az épületek zegzugos kialakítása és a bika mint istenállat tisztelete magyarázatul szolgálhatott a labirintusra és a Minótaurusz legendájára.
Annál is inkább, mert a krétaiak szent jele a kettős fejsze, a labrüsz volt (lásd felső képünket). A vallási és politikai központban, Knósszoszban számos helyen megtalálható volt; innen ered a labirintus szó eredete is.
Günekokrácia
A minószi kultúrában szinte csak kizárólagosan asszonyokat és nőket ábrázoltak uralkodóként vagy papnőként. Úgy tűnik, hogy ők voltak a társadalmi és vallási élet főszereplői. (Ezt hívják günekokráciának [vagy ginekokrácia, nőuralom]). Van művészettörténész, aki szerint elsőként Krétán jelent meg a fűző (míder), amikor a kígyóistennőt ábrázolták, amint melle a karcsú dereka felett kibuggyan agyonékesített ruhájából. (Lásd képünket jobbra.)
Lineáris B
Csak 1952-ben sikerült megfejteni a minószi pecséteken és táblákon talált feliratok jelentését, az utóbb „lineáris B”-nek elnevezett vonalírást. A fiatal brit építész, Michael Ventris (1922–1956) bogozta ki a nagyon régi görög írás több mint nyolcvan szótagjelének értelmét.
