Rengeteg olyan foglalkozást űztek a történelem során, amelynek művelőit joggal utálták a kortársak. Berlinben nagyon rövid ideig tevékenykedtek a parókaszaggatók, akiknek a hálátlan munkája zavargásokhoz, verekedésekhez vezetett, így mindössze pár év leforgása alatt eltörölték a foglalkozásukat.
Berlinben a XVII. század legvégén, 1698-ban vetettek ki (luxus)adót a parókákra, mondván, a vendéghaj viselése kiváltság (és amit ráadásul csak külön engedéllyel lehetett viselni). A hazai parókákra hatszázalékos, míg az import parókákra 25 százalékos adót róttak ki.
Az álhajakat 1701-től bélyegkamrákban jelölték meg; a királyi bélyegzőket spanyol lakkal rögzítették a paróka belsejéhez. A parókaszaggatók feladata természetesen az adóelkerülők lebuktatása volt, joguk volt ahhoz, hogy bárkinek a fejéről letéphessék a parókát – akár utcán, akár az illető saját lakásán –, hogy ellenőrizzék a pecsétet.
A parókaszaggatók „áldozatos” tevékenysége odáig fajult, hogy zavargások és összetűzések alakultak ki az elégedetlenkedők részéről, így a hatalom 1702-ben kénytelen volt visszavonni az adórendeletet és megszüntetni a mindenki által utált foglalkozást…
