Azt fontos tudni, hogy kezdetben nem csak az alsó rész volt így kialakítva, eredetileg egészen hónaljtól a térdig takart a szövetdarab.
A skótok népviseletét nem csak a varrás nélküli “szoknya” rész, pontosabban a kilt emeli ki, hiszen ugyanúgy hozzá tartozik a lapos szövetsapka, a zubbony, a térdharisnya és a vállon átvetett hosszú takaró. Sőt, mindezt fehérnemű nélkül viselték akkoriban.
Egy speciális, praktikus öltözetről beszélhetünk, ami számos helyzethez alkalmazkodott viselőjéhez. Skócia hideg időjárása megkövetelte a vastag ruhaanyagot, az esős területek pedig a feltűrhető, könnyen igazítható kialakításokat.
A katonák hosszú utakat tettek meg zord időben is, így náluk terjedt el első körben a kezdetleges kilt használata, melyet szinte mellkasig fel lehetett tekerni. Akár mélyebb vízben is tudtak ezzel haladni, a csattal felerősített, vállon átvetett takaró pedig a fagyos éjszakákon nyújtott tökéletes védelmet.
A skót felföldön a 16. században vált ismertté, akkoriban kapcsolódott össze a népi hagyományokkal is, így a háborús övezeteken kívül is szívesen húzták fel férfiak a jellegzetes ruhát.
A kialakításuk mellett a minta is fontos részévé vált. Az akkoriban elterjedt varrás mellett a színek is dominálnak, ami a klánokat különböztette meg egymástól. Hasonlóképp, mint a címereknél, itt a kockaminták és színek mutatták hovatartozásukat.
