Esthajnalcsillagként emlegetjük azt a fénypontot, mely a legkorábban tűnik fel, és a legtovább látható a keleti égbolton. Ennek ellenére kevesen tudják, hogy a Naprendszer legfényesebb bolygóját látjuk ott.
Az égen látott égitestek fényességét három jellemző határozza meg. A Naptól és a Földtől való távolság, hiszen minél messzebb van annál kevesebb fényforrást eredményez, és fontos persze az is, hogy milyen közel kerül a naphoz. Második az égitest fényvisszaverő képessége, azaz a színe. A Holdhoz hasonlító Merkúrnál csak a Vénusz világosabb, melynek fehér felhőtakarója tökéletesen visszaveri a napfényt. Harmadik szempont a méret, amely ismét a Vénuszt erősíti, hiszen duplája az említett Merkúrnál. Egyébként itt is fontos tényező a napfény, hiszen ahogy a Hold esetében, sokszor csak bizonyos részüket éri a fény, hasonlóan a holdfázisokhoz.
Végeredményben a Vénusz emelkedik ki leginkább, amely a vallásban, a hajózásban és számos történelmi eseménynél, feljegyzésnél fontos szerepet kapott, mint esthajnalcsillag, ami korai feltűnésével hamar megragadta az ember tekintetét.
Akár -4,5 M (magnitúdó) is lehet a fényessége, leginkább ugye akkor, ha elég közel kerül a naphoz és az megfelelő szögben világítja meg. Így már késő délután, szabad szemmel is láthatóvá válik a kék égbolton.
