Mai szemmel nézve a tisztálkodás története sok meglepetéssel szolgál, hiszen végeredményben csak a XIX. század tudományos fejlődése (leginkább a kórokozó baktériumok felfedezése) és társadalmi változásai szüntették meg az emberek „víziszonyát”.
Az elmúlt évszázadokban annyira irtóztak a víztől, hogy még az arisztokraták is csak kéz- és arcmosást végeztek tisztálkodás gyanánt. Akkoriban úgy hitték, hogy a víz becsurog a bőr alá, árt a szervezetnek, legyengíti a testet, így a járványok és a különböző fertőző betegségek könnyen ledönthetik őket a lábukról. A kézmosás még a XVI. században is csak annyit jelentett, hogy az emberek az ujjaikat nedves szalvétába törölték, arcukat pedig spirituszba mártott vattával dörzsölték. Fehérneműt a középkorban sokszor hónapokon át nem cseréltek. Később, a francia király udvarában uralkodó áldatlan egészségügyi állapotokról korábban már beszámoltunk:
A hajlatok – hónalj, stb. – tisztán tartása gyakorlatilag csak a XVIII. században vált elterjedtté, s akkoriban kezdett népszerűvé válni a polgári családok otthonában az illemhely és a mosdó használata, s a szappan is akkor vált mindennapos használati tárggyá. Franciaországban XVIII. Lajos regnálása idején az igényesebb arisztokraták fürdőszobában tisztálkodtak, a középosztály tagjai olykor házhoz szállíttatták a meleg vizet, míg a legszegényebbek csak kétszer csutakolták le magukat a folyókban.
Ugyanakkor fennmaradtak korabeli orvosi feljegyzések, amelyek arról tanúskodnak, hogy a doktorok tisztában voltak a tisztálkodás jótékony hatásaival, sok – életmódtanácsokkal foglalkozó – szerző javallotta a reggelenkénti arc-, kéz- és szájmosást. Az már más kérdés, hogy az emberek mennyire fogadták meg a jó tanácsokat…
A lánya nem az anyja
Érdekes ellentét feszült a tisztálkodás kérdésében két híres spanyol uralkodónő között. Kasztíliai Izabella (ur. 1474–1504) állítólag olyannyira utálta a fürdést, hogy még dicsekedett is azzal, hogy életében mindössze kétszer fürdött (akárcsak a Napkirály, XIV. Lajos): megmosdatták, amikor megszületett, valamint házassága napján, amikor Aragóniai Ferdinánd feleségül vette… Lánya, a később II. (Őrült) Johanna néven uralkodó királynő (ur. 1504–1555) viszont épp az ellenkezőjét vallotta: olyan sokszor mosakodott vízzel és mosta a haját, hogy férjura, I. Fülöp király attól tartott, beteg lesz a folyamatos tisztálkodástól…
