Az elmúlt korokhoz hasonlóan napjainkban is népszerű viselet a szakáll. A perzsa uralkodók vagy a görög bölcsek csakúgy szívesen viseltek arcszőrzetet, mint manapság. (Bár Plutarkhosz nem éppen hízelgő megfogalmazása szerint πωγωνοτροφία φιλόσοφων οὐ ποιεῖ, nem a szakállnövesztés teszi a filozófust. A szakáll történetével és típusaival foglalkozó tudomány a pogonológia (görög πώγωνος szóból). A régebbi korokban egészen nagyívű értekezések is születettek pihent agyú és humoros tollú úriemberek tollából.
Már a XVI. századból ismeretes Pierio Valeriano Bolzani (1477–1558) humanista Pro sacerdotum barbis címen 1531-ben megjelent, a papi szakállviselésről írott műve, majd kicsivel több mint évszázad múlva már számos történelmi adatban bővelkedő könyvben, az 1660-ban megjelent Barbae Majestass, Das ist: Ein schöner/lustiger und ausführlicher Real-Discurs von den Bärten (A szakáll felsége. Azaz: szép, mulatságos és teljes reál-értekezés a szakállakról) című írásban az álnevet használó szerző is behatóan foglalkozik a férfiúi ékesség történetével. Íme egy röpke idézet:
A természet feldíszítette a férfit a szakállal, mint a fát lombjával, madarat tollával, lovat sörényével, birkát a gyapjával. Aki borotválkozik, olyan, mint a lombtalan fa vagy a nyírott birka. A szakáll a legszebb férfias dísz és nem kerül semmibe.
A XVIII. század végén egy francia író is ugyanezt választotta Pogonologie ou Histoire philosophique de la barbe (Pogonológia avagy a szakáll bölcseleti története) című könyve témájául 1786-ban.
Magyarországon néhány évtizeddel később jelent meg Sebestyén Gábor (1794–1864) ügyész, a „magyar Demokritos” Pogonológia, vagyis értekezés a szakállról leginkább történeti tekintetben klasszikus szempontból elnevezésű remekműve.
Igazi érdekesség a latinul írt De barba Deorum ex priscarum Graeciae et Latii maxime Religionum monumentis (Az istenek szakálláról) címmel Georgius Fridericus Gublingius 1725-ben megjelent könyve, amelyben a görög és római szakállviselésről értekezik – ráadásul olyannyira sikeresen, hogy ugyanabban az évben meg is írta a folytatást De causis barbae Deorum, azaz az Istenek szakállának okairól…
Ha napjainkban nem is élnek istenek, ezer- és ezerféle szakállváltozat létezik – mindenféle megokolás nélkül vagy éppen viselője által sajátságosan megindokolva.
