Az ókori Rómában igen nagy becsben tartották a kimondott szót, valójában még isteni erőt is tulajdonítottak neki. Rengeteg szó származik a for, fari, fatus sum (’mondani, kimondani’) igéből. Íme néhány – több mai nyelvben is használatos szó – eredete.
Egy gyermek születésekor a Fata istennők – a görög mitológiából ismert Moirák – álltak. Míg a görögöknél fonták, mérték és vágták a csecsemő sorsát jelképező fonalat, a rómaiaknál kimondták (s ezzel rögzítették) a kicsi sorsát. Maga a fata szó jelentése ugyanis ’aki kimondta’, így amit kimondtak, az volt a fátum (’a kimondott’), azaz a végzet, a sors.
A szentély, templom, szent hely megnevezésére a fanum (’szavakkal megjelölt terület’) szolgált, így ami azon kívül volt található, annak nem volt kapcsolata az (adott) istennel, nem tartozott a beavatottak közé. Így a mai használatos profán szó (profanus ←pro + fanus ’a szentély előtti’) jelentése nem isteni, avatatlan, azaz ’világi, durva, tiszteletlen’.
A fanum a töve a fanatikus, fanatizmus (’vakbuzgó, elvakult, feltüzel’ jelentésű) szavaknak is, amikor valakit olyannyira megszáll az isten, hogy elveszíti uralmát maga felett. (Erre a szóra vezethető vissza például az angol fan ’szurkoló’ szó is.)
A forum is a (ki)mondani igéből ered. Ismerjük e szó jelentését: ’(piac)tér’, de eredetileg egy város politikai életének a központja volt, ahol a mindennapi közéleti tevékenységek zajlottak: itt szólaltak fel a pártok képviselő, az állami tisztviselők, és itt ülésezett a praetor, a peres ügyekkel foglalkozó ítélethozó is. A forum ama helyének a neve, ahol a praetor ült, ius volt. A már a XII. táblás törvényekben is olvasható in ius vocatio elsődleges jelentése ’a iusba hívás’, tehát a praetor elé idézés volt. Ebből eredeztethető a mi juss szavunk is (például ’az én jussom’).
