Magyarországon is elhíresült kifejezés lett, hogy „Feltalálta a spanyolviaszt!”, vagyis egy olyan dolgot állít, melyre mindenki tudja a választ. De mégis miért ezt az anyagot emlegetik ilyenkor?
Évszázadokon keresztül a zárópecsét biztosította a levél sértetlenségét, ezzel jelezték, hogy senki nem olvasott bele, hiszen ahhoz a pecsét eltörése szükséges. Ezt számos anyagból előállították, ilyen lehet a fém, az ostya, valamint a viasz is. Legismertebb a viaszpecsét, melynek alapanyaga a méhviasz, ezt pedig különböző adalékanyagokkal keverték, hogy tartósabb, mutatósabb legyen.
A 16. századtól a portugál kereskedők egy új hozzávalót, sellakot hoztak Európába, mely Kelet- Indiában egy gyanta féle. Különlegessége, hogy ez nem növényi eredetű, hanem a fákon élő rovar, a lakktetű váladékából előállított anyag. Spanyolországban dolgozták össze először a megszokott hozzávalókkal, mely így fényesebb, rugalmasabb és a filmekben is látott vöröses színű lett.
Hamar népszerűvé vált, pedig alapjában nem igazán változott. Gyakran használták, mikor olyanra csodálkoztak rá, ami önmagában nem is nagy újdonság.
