Magyarországon is elhíresült kifejezés lett, hogy „Feltalálta a spanyolviaszt!”, vagyis egy olyan dolgot állít, melyre mindenki tudja a választ. De mégis miért ezt az anyagot emlegetik ilyenkor?

Évszázadokon keresztül a zárópecsét biztosította a levél sértetlenségét, ezzel jelezték, hogy senki nem olvasott bele, hiszen ahhoz a pecsét eltörése szükséges. Ezt számos anyagból előállították, ilyen lehet a fém, az ostya, valamint a viasz is. Legismertebb a viaszpecsét, melynek alapanyaga a méhviasz, ezt pedig különböző adalékanyagokkal keverték, hogy tartósabb, mutatósabb legyen.

A 16. századtól a portugál kereskedők egy új hozzávalót, sellakot hoztak Európába, mely Kelet- Indiában egy gyanta féle. Különlegessége, hogy ez nem növényi eredetű, hanem a fákon élő rovar, a lakktetű váladékából előállított anyag. Spanyolországban dolgozták össze először a megszokott hozzávalókkal, mely így fényesebb, rugalmasabb és a filmekben is látott vöröses színű lett.

Hamar népszerűvé vált, pedig alapjában nem igazán változott. Gyakran használták, mikor olyanra csodálkoztak rá, ami önmagában nem is nagy újdonság.

Előző cikkAz állat, amely leharapja saját heréit
Következő cikkVolt idő, amikor himlővásárt tartottak