Bár azt hihetnénk, hogy a városok légszennyezettsége az ipari forradalom kezdetével kezdett emelkedni kirívó mértékben, azonban ez nem teljesen igaz. Egykorú források szerint már az ókori Róma levegője – ahol fénykorában mintegy egymillióan éltek – nagyon szennyezett volt. Seneca így ír egyik levelében:
Mihelyt kijutottam a város rossz levegőjéből, s a füstölgő konyhák szagából − ha ezek munkába állnak, ami dögletes bűzt csak elnyeltek, porral vegyítve kiokádják −, nyomban éreztem, hogy közérzetem javul.
A számtalan vendéglő, kocsma és fürdő közelében igencsak fojtogató volt a levegő, hiszen azokban fával fűtöttek, de nem volt kellemesebb a légkör a különböző feldolgozóüzemekben, így bőrcserző-, ruhatisztító vagy kelmefestő műhelyek környékén, ahol emberi vizeletet tároltak és használtak fel hatalmas kádakban; és szintén szinte fullasztóan szennyezett lehetett a levegő az iparosnegyedekben, ahol ácsok, kovácsok vagy kőfaragók dolgoztak elviselhetetlen por és zaj közepette.
Az antik Rómában eddig mindössze egyetlen bebalzsamozott múmiát találtak; az ún. Grotta Rossa-múmia egy fiatalember maradványa, akiről kiderült, hogy szénporbelégzés okozta tüdőbántalomban (bányásztüdő) szenvedett.
Ajánlott olvasmány:
Grüll Tibor: 50 dolog, amit nem képzeltél volna a rómaiakról
