Bár sokan úgy tudják, hogy a bumeráng az Ausztráliában élő őslakosok találmánya, korántsem egyértelmű, hogy a déli kontinens bennszülöttjei használtak csak ilyen eszközt.
A különleges szerszám elnevezése ugyan nagy valószínűséggel Új-Dél-Wales keleti részén élő, dharug nyelven beszélő lakosainak wo-mur-rang szavából ered (és onnan került az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején az angol nyelvbe), maga az eszköz több civilizációban és kultúrában felbukkant az évezredek során.
Lengyelországban 1983-ban leltek egy bumeráng alakú, mamutagyarból készült eszközre, amelynek korát 23 000 évesre becsülik a tudósok. Észak-Afrikában mintegy 9000 éves barlangrajzokon láthatók ilyen szerszámok, de Tutanhamon fáraó sírjában is találtak eldobható és „visszatérő” botokat; sőt, a navahó indiánok is ismerték és alkalmazták különböző célokra.
Három fajtája létezik
A legrégebbi ausztrál bumeráng életkorát 10 000 évre becsülik, kemény fából formázták ki kőbaltával vagy éles kagylókkal. Használták késként, kalapácsként, ásóként, ütőhangszerként vagy éppen tűgyújtáshoz. Van nem visszatérő (ezt alkalmazták vadászatokon), visszatérő és rítusokhoz használt változata.
(Hahner Péter nyomán)
