Élete
Munkássága
Tadeus Reichstein, lengyel-svájci kémikus volt. 1950-ben Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott Edward Calvin Kendall-al és Philip Showalter Hench-el megosztva „a mellékvesekéreg-hormonok szerkezetének és biológiai hatásának tanulmányozásáért”.
Reichstein Hermann Staudinger vezetése alatt tanult a karlsruhei Műszaki Egyetemen. Itt ismerkedett meg Leopold Ruzickával, aki szintén doktorandusz volt.
1933-ban a svájci Zürichben, a ruzickai ETHZ kémiai laboratóriumban Reichsteinnek sikerült Sir Norman Haworthtól és az Egyesült Királyságban dolgozó munkatársaitól függetlenül C-vitamint (aszkorbinsavat) szintetizálnia az úgynevezett Reichstein-eljárásban. 1937-ben az ETHZ egyetemi docensévé nevezték ki.
1937-ben Reichstein a Bázeli Egyetemre költözött, ahol a gyógyszerészeti kémia, majd 1946-tól 1967-es nyugdíjazásáig a szerves kémia professzora lett.
Edward Calvin Kendallal és Philip Showalter Henchkel együtt 1950-ben fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott a mellékvesekéreg hormonjain végzett munkájukért, amelyek a kortizon izolálásában csúcsosodtak ki. 1951-ben ő és Kendall-al közösen elnyerték az Edinburghi Egyetem Cameron-díját.
A későbbi években Reichstein érdeklődni kezdett a páfrányok fitokémiája és citológiája iránt, élete utolsó három évtizedében legalább 80 cikket publikált ezekről a témákról. Különösen érdekelte a kromoszómaszám és a viselkedés használata a hibridizáció és a poliploidia történetének értelmezésében, de folytatta korábbi érdeklődését a növények kémiai összetevői iránt is.
Reichstein 99 éves korában halt meg a svájci Bázelben. A C-vitamin mesterséges szintézisének fő ipari folyamata ma is az ő nevét viseli.
