Talán nem is hinnénk, de Spanyolországban elég régóta nevezik a nemesi családok sarjait, az arisztokratákat kékvérűeknek. A kékvérű jelzőt elsőként kasztíliai nemesek kezdték magukra hivatkozva használni a sangre azul összetétel alapján. A gazdag családok tagjai büszkék voltak előkelőnek ható vízigót származásukra, nem különben VIII-IX. században a mór hódítókhoz képest jóval fehérebb, áttetsző bőrükre, amelyen át a vér(erek) kék színűnek látszott(ak) – így az a tévképzet kelt életre bennük, hogy testükben kék vér folyik. (Az optikai jelenség magyarázata az, hogy a bőr [és az alatt lévő vékony zsírréteg] elnyeli a nagyobb hullámhosszú vörös fényt, viszont átengedi a rövidebb kék fényt, ami visszaverődik az erekben folyó vérről a szembe.) Meglepő, de Európa többi részén csak a XIX. században terjedt el a kifejezés (franciául „le sang bleu”, németül „blaues Blut”).
Képünkön I. (Kasztíliai vagy Katolikus) Izabella látható.
