Az 1964-es alaszkai földrengés, március 27-én, nagypénteken, 17:36-kor történt. Alaszka déli és középső részén a földrengés következtében talajrepedések, összeomló építmények és szökőárok keletkeztek és körülbelül 131-en vesztették életüket.
A négy perc és harmincnyolc másodpercig tartó 9,2-es erősségű földrengés továbbra is az észak-amerikai történelem legerősebb földrengése, és a világtörténelem második legerősebb földrengése. 970 kilométer törésvonal egyszerre megrepedt, és 18 méter magasra emelkedett, amit körülbelül 500 évnyi feszültség-felhalmozódás eredményezett. A talaj cseppfolyósodása, repedések, földcsuszamlások és egyéb talajhibák több településen jelentős szerkezeti és anyagi károkat okoztak. Anchorage nagymértékben megsemmisült számos nem megfelelően földrengésbiztosra tervezett épület, infrastruktúra (kövezett utcák, járdák, víz- és csatornahálózat, elektromos rendszerek és egyéb mesterséges berendezések) megrongálódott, különösen a Knik Arm mentén fekvő több földcsuszamlászónában. Háromszázhúsz kilométerre délnyugatra néhány Kodiak környéki terület tartósan 9 méterrel emelkedett.
Prince William Soundon Port Valdez hatalmas víz alatti földcsuszamlást szenvedett, aminek következtében 32 ember vesztette életét Valdez város kikötőjének és dokkjainak összeomlása miatt, illetve az akkor ott kikötött hajókban. A közelben egy 8,2 méteres szökőár pusztította el Chenega falut, az ott élő 68 ember közül 23 meghalt; a túlélők túljutottak a hullámon, és felmásztak a magaslatra. A földrengés utáni cunamik súlyosan érintették Whittier, Seward, Kodiak és más alaszkai közösségeket, valamint British Columbia, Washington, Oregon és Kalifornia lakosságát és vagyonát. A szökőár Hawaiin és Japánban is okozott károkat. Floridából és Texasból is érkeztek bizonyítékok a földrengéshez közvetlenül kapcsolódó mozgásról.
A földrengés
1964. március 27-én 17 óra 36 perckor, a csendes-óceáni és az észak-amerikai lemezek közötti törés beszakadt a College Fjord közelében, Prince William Soundon. A földrengés epicentruma 20 km-re északra volt Prince William Soundtól, 125 km-re keletre Anchorage-tól és 64 km-re nyugatra Valdeztől. A fókusz körülbelül 25 km-es mélységben történt. Az óceán fenekének eltolódásai hatalmas szökőárakat idéztek elő (akár 67 m magasságig), amelyek sok halálesethez és anyagi károkhoz vezettek. Nagy sziklacsuszamlások is voltak, amelyek jelentős anyagi károkat okoztak. 11,5 m függőleges elmozdulás történt, amely 260 000 km2 területet érintett Alaszkán belül.
A talajmozgás tanulmányozása 0,14–0,18 g-re becsülte a talajgyorsulás csúcsát.
Az alaszkai földrengés egy szubdukciós zóna (megathrust) földrengés volt, amelyet egy óceáni lemez okozott, amely egy kontinentális lemez alá süllyedt. A repedés oka az Aleut Megathrust volt, egy kompressziós erő által okozott fordított repedés. Ez okozta a talaj egyenetlenségének nagy részét, ami az ellenkező magasságba való eltolódás eredménye.
Cunamik
Ez a szubdukciós zóna földrengése kétféle szökőárt okozott. Körülbelül 20 kisebb és helyi szökőár mellett tektonikus cunami is keletkezett. Szökőárhullámokat több mint 20 országban észleltek, köztük Peruban, Új-Zélandon, Pápua Új-Guineában, Japánban, Mexikóban és az Antarktiszon. A legnagyobb szökőárhullámot az alaszkai Shoup-öbölben rögzítették, ahol körülbelül 67 méter magas volt.
Következmények
A földrengés következtében körülbelül 131 ember halt meg: kilencen maga a földrengés, további 122 pedig az azt követő szökőár következtében haltak meg szerte a világon. Öten haltak meg a cunamiban Oregonban, 12-en pedig a kaliforniai Crescent Cityben.
A rengés XI-es fokozatú a módosított Mercalli intenzitási skálán, amely „jelentős szerkezeti károsodást, talajrepedéseket és hibákat jelez”. Az anyagi kárt 116 millió dollárra (2020-ban 0,75 milliárd dollárra) becsülték. Valószínűleg sokkal magasabb lett volna az áldozatok száma, ha a földrengés nem nagypéntek délután 5 óra után történt volna.
A legtöbb kár az epicentrumtól 120 km-re északnyugatra fekvő Anchorage-ban történt. Anchorage-t nem sújtotta szökőár, de belvárosa súlyosan megsérült, és a Cook Inlet melletti „Bootlegger Cove agyag” feletti homokos részre épült városrészek, különösen a Turnagain negyed, földcsuszamlás okozta károkat szenvedtek. A környék 75 házat veszített a földcsuszamlásban, és a lerombolt területet azóta Földrengés Emlékparkká alakították. A Government Hill-i iskola is megszenvedte a földcsuszamlást, és két szétszakadt, törött darabban maradt. A Ship Creek völgyére néző föld az Alaska Railroad gyárak közelében szintén megcsúszott, és sok hektárnyi épületet és várostömböt semmisített meg Anchorage belvárosában. A város többi része csak közepesen sérült. Az anchorage-i nemzetközi repülőtér 18 méteres beton irányítótornyát nem úgy tervezték, hogy ellenálljon a földrengésnek, ezért összedőlt, meghalt William George Taylor, a Szövetségi Légiközlekedési Ügynökség légiforgalmi irányítója, aki a földrengés kezdetekor a torony fülkéjében szolgálatot teljesített.
A W. 10th Avenue egyik háza felületes sérüléseket szenvedett, de csak egy háztömbnyire a nemrég elkészült (és még mindig lakatlan) Four Seasons épület a Ninth Avenue-n teljesen összeomlott, a beton liftaknák pedig libikókaként emelkedtek ki a törmelékből.
Az Anchorage központjától 48 és 64 km-re délkeletre, a Turnagain Arm-on található Girdwood és Portage falvak a süllyedés és az azt követő árapály következtében elpusztultak. Girdwoodot áthelyezték a szárazföld belsejébe, Portage-et pedig elhagyták. A Seward Highway körülbelül 32 km-re a Turnagain Arm vízszintje alá süllyedt; az autópályát és hidjait 1964–66-ban újjáépítették.
A Prince William Sound, a Kenai-félsziget és a Kodiak-sziget legtöbb tengerparti városát, különösen Seward, Whittier és Kodiak fő kikötőit súlyosan megrongálta a szeizmikus aktivitás, a süllyedés, a földrengés utáni cunamik és/vagy a földrengés okozta tüzek. Valdez 32 halottjával nem semmisült meg teljesen, de három év elteltével a város az eredeti helyétől 6,4 km-re nyugatra magasabban fekvő területekre költözött. Néhány alaszkai bennszülött falu, köztük Chenega és Afognak, elpusztult vagy megsérült. A földrengés következtében a Clear Air Force Station hidegháborús ballisztikusrakéta-érzékelő radarja hat percre kikapcsolt, ami az egyetlen nem tervezett megszakítás a működési történetében. Girdwood közössége szintén a Seward Highway déli oldalára korlátozódott, amikor a víz a Turnagain Armba zúdult, és elárasztotta vagy elpusztította az autópálya északi részén maradt épületeket. A föld közvetlenül az autópálya mentén és az út északi oldalán zúdúlt le, ami arra késztette a geológusokat, hogy azt feltételezzék, hogy a Girdwood egy ősi sziklafalon nyugszik, amelyet ma már számtalan ezeréves üledék és gleccserek borítanak.
A fő sokkot követő első hetekben több száz utórengés volt. Csak az első napon tizenegy nagyobb, 6,0-nál nagyobb utórengést regisztráltak. A következő három hétben további kilencet észleltek. Összességében több ezer utórengés történt a földrengést követő hónapokban, és a kisebb utórengések több mint egy évig sújtották a régiót.
Helyreállítás
Alaszka korábban soha nem élt át nagy katasztrófát sűrűn lakott területen, és nagyon korlátozott erőforrásokkal rendelkezett egy ilyen esemény hatásainak kezelésére. Anchorage-ban Lidia Selkregg geológus felszólítására Anchorage városa és az Alaszkai Állami Lakásügyi Hatóság 40 tudósból álló csoportot nevezett ki, köztük geológusokat, talajkutatókat és mérnököket, hogy felmérjék a földrengés által a városban okozott károkat. Az Engineering and Geological Evaluation Group nevű csapatot Dr. Ruth A. M. Schmidt, az Alaska Anchorage Egyetem geológiaprofesszora vezette. A tudóscsapat összetűzésbe került a helyi fejlesztőkkel és a belvárosi cégtulajdonosokkal, akik azonnal újjá akartak építeni. A tudósok azonosítani akarták a jövőbeli veszélyeket, hogy biztosítsák az újjáépített infrastruktúra biztonságát. A csapat 1964. május 8-án készített jelentést, alig több mint egy hónappal a földrengés után.
Az Egyesült Államok hadserege, a földrengés végét követő pillanatokon belül segítséget nyújtott. Az Egyesült Államok hadserege gyorsan helyreállította a kapcsolatot az alsóbb 48 állammal, csapatokat küldött Anchorage polgárainak megsegítésére, és konvojt küldött Valdezbe. Lyndon B. Johnson elnök katonai és polgári vezetők tanácsára a földrengés másnapján egész Alaszkát súlyos katasztrófa sújtotta területté nyilvánította. Az amerikai haditengerészet és az amerikai parti őrség hajókat telepített az elszigetelt part menti közösségekre, hogy azonnali szükségletek kielégítésére szolgáljanak. A rossz idő és a rossz látási viszonyok nehezítették a légi mentést és a megfigyelést a földrengés másnapján, de vasárnap 29-én javult a helyzet, mentőhelikoptereket és megfigyelőrepülőket is bevetettek. Egy katonai légifuvar azonnal megkezdte a segélyszállítmányok szállítását Alaszkába.
Hosszabb távon az Egyesült Államok Hadseregének Mérnöki Hadteste vezette az utak újjáépítését, a törmelékek eltakarítását és új települések létrehozását a teljesen lerombolt közösségek számára, 110 millió dolláros költséggel. A szövetségi katasztrófaelhárítási alapok fizették az újjáépítést, valamint az alaszkai kormány lerombolt infrastruktúrájának pénzügyi támogatását, több száz millió dollárt költöttek el, amellyel Alaszka pénzügyileg fizetőképes maradhatott egészen a Prudhoe-öbölben található hatalmas olajlelőhelyek felfedezéséig. Az amerikai védelmi minisztérium utasítására az alaszkai nemzeti gárda megalapította a sürgősségi szolgálatok alaszkai osztályát, hogy reagáljon a jövőbeni katasztrófákra.
